Aki élete korai szakaszára próbál emlékezni, a felidézendők – érzetek, személyek, történetek – illékony természetével találja szemben magát. Ha ettől elsőre nem tántorodik el, idővel rájön, hogy kutató figyelmével ő maga lehet az, aki újra életre hívja a mindaddig meghatározatlan formában tárolt emlékképeket, s eközben nemcsak új expozíciót állíthat be, de tárgyai kompozícióját is átrendezheti. Babarczy Eszter, Vajda Júlia és Vajda Mihály családtörténeti szövegalbumában, az Emlékfonatokban egy ilyen közös, de a folyamat személyességét megtartó újrarendezési munkát követhetünk végig. Mivel a megszólalók közeli családtagok, egy budapesti zsidó család különböző generációinak képviselői, számos együtt megélt vagy továbbörökített emléken osztoznak. De legalább ennyire meghatározzák őket az előttük el nem mesélt, esetleg előlük óvó szándékkal eltitkolt történelmi körülmények vagy családon belüli szálak, ezek is erősen kísértenek, keresik formájukat a kötet lapjain.
