Nincs standard megoldás
Mivel az online könyvtárak és adatbázisok a kiadói és kutatói világban meglehetősen új és kísérleti terepnek számítanak, a finanszírozási módokra sincs általában egyféle vagy magától értetődő válasz. Inkább egy állandó tárgyalás alatt lévő kérdésként érdemes erre tekinteni, melynek célja egy kiadó számára a legfentarthatóbb gyakorlatok kialakítása.
A gyakorlatok sokféleségéhez hozzájárul, hogy a tudományos kutatások eleve eltérő körülmények között működnek, s ezek az eltérések meghatározók a publikálás esetében is: melyik országban, milyen együttműködésben, milyen (tudomány)területen és ki(k) publikálnak, milyen csoport érdeklődésére tarthatnak számot az eredmények. A válaszok széles skálát adnak ki, két szélsőséges pont lehet például egy közösségileg finanszírozott helytörténeti gyűjtemény kiadása és a nemzetközi tudományipar egy magas presztízsű, biotechnológiai folyóirata. Ezeknek már-már tényleg csak az a közös nevezőjük, hogy előállításukhoz erőforrásokra van szükség.
De mire kell a pénz?
Attól még, hogy „anyagtalan” és „ingyenes”, számtalan költséggel járhat egy online publikáció előkészítése. Ha csak a szöveget nézzük, ugyanúgy jelen vannak a szöveggondozási feladatok, lektorálás, plágiumellenőrzés, szerkesztés, mint a nyomtatott formátum előkészítésénél, ami részben szakemberek fizetése formájában, részben szoftverek fejlesztésekor, bérlésekor jelent kiadást. Emellett szintén meg kell fizetni a „hordozó” sajátosságait is: a biztonságos és magas minőségű tárhelyet, az online felületek fejlesztését, vagyis a technikai infrastruktúrát, ami például a tartalom olvashatóságáért vagy kereshetőségéért felel.
Ugyanígy számolni lehet a szöveg láthatósága vagy terjeszthetősége érdekében fizetett összegekkel: ide nemcsak a marketinges és egyéb kommunikációs műveletek ára tartozik, hanem azok az extra kiadások is, amit egy szerző mondhatni annak bizonyítékaként fizet, hogy munkája magas minőségű. A piacosodó tudományos mezőben egyre meghatározóbb, hogy publikációk vagy szerzők értékét különböző mérőszámokkal, például a hivatkozások, vagy a magasabban jegyzett folyóiratokban történő megjelenések számával jelzik (ezek az ún. tudománymetriai módszerek). Ezek a megkülönböztetések akár a publikáció lehetősége, akár az ismertség tekintetében az egyenlő hozzáférés ellenében hatnak – hiszen ezekért a jó „mutatókért” anyagilag is meg kell dolgozni, ami szükségképpen leképezi a kutatók támogatottságának különbségeit – megfizetni a nagy presztízsű szerkesztőséget vagy a bejegyzett indexeket mégis jellemző eleme a nyílt hozzáférésű kiadványok világának. A nyílt tudomány mozgalma ugyanakkor elindította azt a folyamatot, mely során alternatívákat keresnek és kínálnak egy pontosabb és tudományos, ill. közösségi (nem pedig piaci) elveken alapuló tudománymetriának.
Miből és hogyan fizessünk?
Mindezek tudatában tekintsük végig a leggyakoribb open access finanszírozási formákat.
- feldolgozási díjas kiadás
Ez a forma talán a legdirektebb tranzakció mind közül: a szerző(k) úgy állít(anak) be a kiadóhoz, hogy egyben készek fizetni minden felmerülő költséget. Általában nem magánszemélyként fizetnek, hanem a kutatásukhoz tartozó intézményi–pályázati háttér erőforrásaiból. Az összeg kalibere a kiadandó anyagtól és a kiadó díjrendszerétől függ, s terjedelmét tekintve lehet cikkre vonatkozó (az angol megnevezés ekkor article processing charge, APC), vagy egy egész könyvre kiterjedő (angolul book processing charge, BPC). A kiadók általában a befogadott kéziratok után kérik el ezt a díjat, amennyiben a szerző nyílt hozzáférésű publkációt (is) kér. Ám az is előfordul, hogy egyes folyóiratok már egy szöveg beadását is pénzhez kötik (article submission charge, ASC) – amiből tehát nem feltétlen lesz publikáció.
Kiadói profilonként különböző fokozatok lehetségesek: a green open access inkább egy archiváló funkciónak tekinthető (a szerzői archiválást teszi lehetővé), a gold open access már egy online felületre és terjesztésre optimalizált, jogvédett formátum, a harmadik fokozat pedig a diamond vagy platinum open access, melynek különlegessége, hogy nem támaszt a szerző felé semmilyen fizetési kötelezettséget – ezt más területeken profitábilis, vagy közfinanszírozással, pályázatokkal támogatott kiadók tudják megvalósítani.
- késleltetett feldolgozási díjas kiadás
Az előző kategória egy válfaja: abban különbözik tőle, hogy kezdetben a könyvet vagy cikket nem teszik nyíltan hozzáférhetővé, hanem árusítják, és az így befolyó összeget az embargó lejárta után részben a szabad elérés kiadásaira fordítják – vagyis csökkentik a feldolgozási díjat (angol hivatkozásokban: embargoed/delayed BPC/APC). Ez a megoldás eltolhatja a hangsúlyt a hagyományos, nyomtatott változat megvásárlása felé és egészségesen forgatja vissza a bevételeit a terjesztésbe, viszont ráadás adminisztratív körökkel jár a későbbi nyílt publikáláskor, és gazdaságilag is bizonytalan helyzetben tartja a szerzőt, aki nem tudhatja előre, mennyi példányért fizetnek az olvasók, s végső soron mennyibe fog neki kerülni a nyílt hozzáférés. Ez a megoldás emellett a tudományos tartalom disszeminációját is hátráltatja.
- freemium
Ez a megoldás az online felületekben rejlő technikai kiegészítőkre alapoz: ugyan szabadon olvashatóvá teszi a könyv vagy cikk szövegét, de ahhoz, hogy az olvasó hozzáférjen kisebb-nagyobb kiegészítőihez, például a hozzá tartozó hiperlink- vagy hivatkozásgyűjteményhez, a letöltés lehetőségéhez, már fizetnie kell. A freemium finanszírozásba általában szintén visszaforgatják a kötet más típusú (nyomtatott, e-book) eladásainak bevételét, valamint szintén létezik késleltetett/embargózott verziója.
- különböző intézményi támogatások
Friss EU-s és UNESCO-s irányelveknek, a beépített OA költségkeretnek köszönhetően egyetemeknek és könyvtáraknak rendszerint van pénzügyi alapjuk arra, hogy hozzájuk kötődő szerzők munkáinak vagy náluk megpályáztatott anyagoknak az online digitális, szabad hozzáférését támogassák. A finanszírozás ebben az esetben lényegében egyes országoknak vagy az EU állampolgárainak befizetett adóiból valósul meg, és megnyilvánulhat részben vagy teljesen átvállalt kiadási díjakban, vagy kiadók és intézmények között megkötött, kedvező feltételeket biztosító (több)éves szerződésekben. Az ilyen együttműködések egyben az olvasóközönséget is megteremtik maguknak, például egyetemi tankönyvek, szöveggyűjtemények esetében, így kisszámú olvasóközönség számára érdekes témákban is megvalósulhat a publikáció.
- intézményi társulások a publikálásért
Ha az előző bekezdésben említett intézmények (akár nemzetközileg) hálózatosodnak, sokkal könnyebben tudnak fenntartani számukra értékes publikációs felületeket, illetve megvalósítani egyes kiadványsorozatok, folyóiratok online kiadását. Ez annyiban más, mint előfizetni egy adatbázisra, hogy itt az egyszer kifizetett, szponzorált publikáció után a produktum mindenki számára elérhetővé válik. Persze a kiadó oldaláról az előfizetésekből befolyó összeg is fordítható később open access publikálásra, illetve létezik olyan, kiadók által felkínált megállapodásforma is (Read&Publish, vagy átmeneti open access), amely az előfizetéssel egy csomagban tartalmazza bizonyos számú beküldött szöveg közzétételét is.Az ilyen összefogások célzott és praktikus támogatást jelenthetnek hosszú távon is, vagyis idővel leválthatnak egy korábban előfizetésekkel működő oldalt open access-felületté, ahol a publikációs költségek fedezése és egy új open access-infrastruktúra kiépítése miatt van szükség bevételre. Mindenképp számolni kell az együttműködések kihívásaival, például, hogy egyes résztvevők kiesnek, vagy az újonnan csatlakozók átalakítják az együttműködés profilját. Magyarországon kiemelten fontos központi szervezete a Read&Publish-típusú konzorciumi megállapodásoknak az MTA Könyvtár és Információs Központ szervezeti keretein belül működő Elektronikus Információszolgáltatás Nemzeti Program (EISZ), melynek a L’Harmattan Kiadó is tagja.
- közösségi finanszírozás
Egy kész kötet vagy cikk tulajdonosai dönthetnek úgy is, hogy akkor publikálják szabad hozzáféréssel az anyagukat, ha a költségeik fedezéséhez előzetesen elég támogatót, feliratkozót, későbbi potenciális olvasót állítottak az ügyük mellé. A közönségi finanszírozás (crowdfounding) színtere legtöbbször egy online kampány, ahol a kiadás előtt álló személy vagy szervezet hirdeti a támogatás lehetőségét és tudósít a gyűjtés állásáról. A kampány sokszor egy közösségi eseménnyel ér véget, ahol a kiadók összehívhatják az adakozókat, és akár egy kötetbemutatóra is sor kerülhet. Tudományos kiadványoknál persze ez a finanszírozási forma nem túl gyakori. Más területről hozható itthoni példa a Közélet Iskolája fordításában kiadott, mintegy ötszázoldalas aktivista kézikönyv, a Küzdelmeink története, ami mind PDF-ben, mind könyvformátumban megrendelve ingyenesen hozzáférhető a szervezet oldalán keresztül.
Ahogy a felsorolásból is látható, a modellek számos átfedéssel működnek, ezért akár egy kiadvány publikálása is elképzelhető párhuzamosan több, fenti módozat segítségével. Mivel a szabad elérésű publikálás népszerűsége nem csökken, a kiadók és egyéb érintett intézmények részéről érdemes átlátható és fenntartható finanszírozási módokat kiépíteni – ennek egy része lehet, hogy minél kevesebb fizetetlen vagy láthatatlan munka maradjon a folyamatokban.
A L’Harmattan Kiadó open access platformján lehetőség van gold és diamond open access publikálásra és green OA elhelyezésre egyaránt. A platform elsősorban friss tudományos és lektorált, magyar és idegennyelvű monográfiák (emellett tanulmánykötetek, szövegkiadások) publikálását kínálja. Gold OA kiadási költségekhez általános kalkulációt itt talál. Diamond OA publikálásra az EISZ-en keresztül kötött Read&Publish szerződések és az egyetemi együttműködések keretében van lehetőség, kérjük, vegye fel velünk a kapcsolatot a részletekért! Green OA elhelyezést a nem L’Harmattan által kiadott vagy társkiadott kötetek esetében intézményi együttműködések keretében tudunk csak biztosítani.
Kérdése van? Forduljon hozzánk bizalommal! Kapcsolat: openaccess@harmattan.hu
A szöveg a következő forrásokra támaszkodva készült:
- Ellen Collins, Caren Milloy & Graham Stone (2015): Guide to open access monograph publishing for arts, humanities and social science researchers (CC-BY 4.0)
- KIFÜ: Interaktív felület az átmeneti open access szerződések költségeinek és hatásainak kiszámításához
- Lara Speicher, Lorenzo Armando, Margo Bargheer, Martin Paul Eve, Sven Fund, Delfim Leão, Max Mosterd, Frances Pinter, & Irakleitos Souyioultzoglou. (2018). OPERAS Open Access Business Models White Paper. (CC-BY 4.0)
- OA Books Toolkit: Business models for OA book publishing (CC-BY 4.0)
- OA Books Toolkit: Finding funding for your OA book (CC-BY 4.0)
- OA Books Toolkit: Green, gold, diamond – different models for open access books (CC-BY 4.0)University Libraries UNC: Open Access and Scholarly Communications: Busting OA Myths (Copyright University of North Carolina at Chapel Hill)