Mit tehetünk?

Hogyan vált az idők folyamán az ember bioszféra-átalakító tevékenysége olyan hatalmas mértékűvé, mint amilyen napjainkban? És hogyan mérsékelhetnénk az átalakulás kiváltó okait? Miként érhetők el a környezeti problémáinkat enyhítő viselkedési változások? Választ találhatsz ezekre a kérdésekre Takács-Sánta András Bioszféra-átalakításunk nagy ugrásai című könyvében.

A klímaválság ideológiától, vallástól és nemzetiségtől függetlenül mindannyiunkat érint. A megoldások keresése egyre intenzívebben zajlik. A válaszok talán már régóta megvannak, csak szőnyeg alá söpörték őket. A Green Policy Center zöldpolitikával foglalkozó szakmai műhely tíz elismert szakértő tanulmányával mutatja be az ezzel kapcsolatos konzervatív gondolkodást, a keresztény egyházak szerepét, a kapitalizmus aspektusait, a Magyarországot is kiemelten érintő kihívásokat és a fenntarthatóság nemzetközi hátterét.

Pazarlás vagy aszkézis

A klímaváltozás és az ökológiai katasztrófa összefüggései a világgazdasági rendszerrel, a fogyasztói társadalom, és aszkézis dilemmája kiemelt figyelmet kap Lányi András és Farkas Gabriella Miért fenntarthatatlan, ami fenntartható? című könyvében.  

“Az emberiség örökségét, különösen a biodiverzitást elsősorban nem a szükségletek kielégítésének mértéke, hanem a módja veszélyezteti. A környezetünket, kapcsolatainkat, kultúránkat, életünk minőségét és politikai intézményeinket egyaránt romboló örömtelen pazarlás, vagyis az irányított kényszerfogyasztás mai rendszere valószínűleg nem több, hanem kevesebb embert tesz elégedetté, kevesebb embert ajándékoz meg azzal a tudattal, hogy értelmes életet él, mintha „szükségleteinket” más módon elégítenénk ki. Ezt azért fontos hangsúlyoznunk, mert az úgynevezett fenntarthatóság hívei semmivel sem okozhatnak több kárt ügyüknek, mintha azt hangoztatják, hogy a jövő nemzedékek érdekében elkerülhetetlen áldozatokat kell hoznunk. Szó sincs áldozatokról! Szó sincs lemondásról: az értelmes és szerethető élet feltételeinek visszaköveteléséről van szó.”

A könyv egyik legfontosabb kérdése a magyar vidék előtt álló kihívások a természeti egyensúly összeomlásának árnyékában. Lesz-e még ereje a nemzedékről-nemzedékre megtizedelt és kifosztott magyar vidéknek, hogy a saját lábára álljon, s első lépésként helyreállítsa az ország önrendelkezését legalább az élelmezés terén? Vagy ,,Európa éléskamrája" most lesz csak igazán „hárommillió koldus országa”? A könyv látleleteket, illetve úti beszámolókat mutat a vidékfejlesztés rögös útján próbálkozó közösségekről, emberekről.

Voltak és vannak, akik megpróbálják

Az egyik legsikeresebb közösséggel, és az ökofalu koncepciójával foglalkozik Borsos Béla Az új Gyűrűfű című könyve, mely a talpon maradt kísérletek egyikéről, a Dél-Zselic vidékén 1991 óta létező közösségről szól. Ez a vállalkozás már eredeti célja és szándéka szerint is ökofalu kívánt lenni. Borsos Béla a település egyik alapítójaként és ökológus professzorként arra keresi a választ, hogy mai körülmények között az ökofalu mint civil társadalmi kezdeményezés hogyan és mennyire szerves módon illeszthető bele a magyar településhálózatba, mennyire felel meg a fenntartható település- és vidékfejlesztés kívánalmainak. A könyvből részletesen megismerheted az ökofalu történetét, eredményeit és kudarcait. A közösségi viszonyokat elemző fejezet pedig áttekintéssel szolgál az elmúlt majdnem 25 év eseményeiről, és megpróbálja felmérni a kilátásokat mind Gyűrűfű, mind az ökofalu mint településforma számára.