A folyamatfilozófia klasszikusai: Hegel és Whitehead

Ha Hegel (1770-1831) a közfelfogás szerint az utolsó, akkor lehet, hogy Whitehead (1861-1947) a legutolsó nagy rendszeralkotója a filozófia történetének: mindketten az emberi tapasztalatterületekegészét átfogni törekvő, szisztematikus metafizikát dolgoztak ki.

Fuksz Márta könyve az első átfogó társadalomtudományi mű, amely a nagy múltú borvidék szőlészetét és borászatát interdiszciplináris (néprajzi, kultúr- és agrártörténeti, vidékfejlesztési, kulturális antropológiai stb.) módszerekkel és szempontból teszi vizsgálat tárgyává.

A Haszidok könyve (eredeti héber címén: Széfer haszidim) jelenlegi ismereteink szerint egy középkori zsidó közösség alkotása, amely a 13. századtól Haszidé Askenáz néven vált ismertté. A közösség tagjai a Rajna mentén tevékenykedtek, értékrendjük középpontjában az alázat, az istenfélelem, a megtérés, a vezeklés és a kölcsönös segítségnyújtás állt, valamint sajátos misztikus tanítással is rendelkeztek. A közösség egyik kiemelkedő alakja R. Jehuda he-Haszid volt (meghalt 1217-ben), őt tekintjük a mű értelmi szerzőjének. A Haszidok könyve az eredeti nyelven kívül a jelen kiadás jóvoltából a világon elsőként magyarul szólalhat meg, ugyanis a teljes szöveget fordításban eddig még soha nem publikálták. A magyar nyelvű fordítás Dr. Kozma Emese hebraista, középkori zsidó kultúra-kutató munkája. A szöveggondozást Dr. Koltai Kornélia hebraista végezte.

Ének az udmurt hősökről

A most kezünkben tartott kötet az udmurtok „nemzeti” eposzát tartalmazza.E hányattatott sorsú munka elkészülte elválaszthatatlan attól a törekvéstől, hogy az udmurt (votják) nép meghatározza magát a világ népei között, s ezt úgy tegye, hogy saját, ősinek és eredetinek tartott népi gyökereire támaszkodik. Nagy hagyománya van annak, hogy egy nép ébredésének fontos lépcsőfoka a népi eposz keresése, megalkotása. Ebbe a folyamatba kapcsolódik be, a nemzetközi áramlathoz képest kissé megkésve, de a saját társadalomtörténeti folyamatainak teljesen megfelelő időpontban az udmurt eposz.

Helyi vallás, néphit és vallásos folklór Gyimesben I.

A ​tanulmánykötet Gyimesben, a romániai Hargita és Bákó megyék három településén (ezek közül is elsősorban Gyimesközéplokon) öt éve folyó vizsgálatok első összefoglaló eredményeit tartalmazza. A tanulmányok a magyarság egyik legarchaikusabb hagyományokat őrző területéről szólnak, amelyet azonban természetesen a legújabb kori változások sem kerülnek el. A kötet szerzői változatos módszertani megközelítésű tanulmányaikkal megtették az első fontos lépéseket a gyimesiek gazdag és összetett szellemi kultúrájának átfogó leírásához.

Ahogy a forradalmak, úgy a magyarországi rendszerváltás is fölfalja a saját gyermekeit. Tanúi lehetünk annak, hogy az esemény negyedszázados évfordulóján – az önigazolás kényszerétől is vezérelve – újraéled a hősképzés szándéka. A történések és a történeti tények hiányos ismerete nyomán sorra készülnek a faragott képek, épülnek a szobrok talapzatai, és emelkednek fel tényleges emlékművek is. Pedig nem csak Mózes parancsolata figyelmeztet: „Ne csinálj faragott képet magadnak”, ezt idézi Kunszery Gyula a Bálványdöntés című versében is, amelyben azoknak a magyar fiataloknak mond köszönetet, akik lerombolták a diktátor gránitkockákon dölyfösködő szobrát.