Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Beállítások módosítása Elfogadom
Hírek

A Creative Commons licencek – a copyright és a közkincs között

Címkék: Creative Commons nyílt hozzáférés open access

A copyleft mozgalom 

A Creative Commons nonprofit szervezet fő kitűzése a teljes jogvédelem és a közkinccsé tétel közötti szakadék betöltése.

A Creative Commons licencek – a copyright és a közkincs között

A szervezetet Lawrence Lessig harvardi jogprofesszor alapította 2001-ben. A CC licencek használatával a szerzők megtarthatják a számukra fontos jogokat, viszont elő tudják segíteni a megjelent műveik felhasználását bizonyos jogok szabaddá tételével. Ezek a licencek az úgynevezett „copyleft” mozgalom vívmányai közé tartoznak, amely – az open access publikálással együtt – a nyílt hozzáférés és nyílt tudomány eszméit segíti elő. A CC licencek a jogvédelmi spektrumot szabad és nem szabad licencek létrehozásával egészítik ki, a copyright szerinti „minden jog fenntartva” mintájára a „néhány jog fenntartva” mottóval. 

Néhány jog fenntartva

A Creative Commons licencek három jogot biztosíthatnak a jogvédett tartalommal szemben: megosztás, feldolgozás vagy adaptálás, és kereskedelmi célokra való felhasználás.  A licenc által megengedett felhasználás csak a licencelőírások betartásával érvényes, ellenkező esetben a felhasználó ugyanúgy jogsértést követ el, mint a jogvédett tartalmak esetében.  Mindegyik licenc megköveteli, hogy a felhasználó elhelyezzen a licenc szövegére való hivatkozást, amely alapján gyakorolja a CC által biztosított jogokat. A jogtulajdonos viszont nem vonhatja vissza ezeket a jogokat, ha a feltételeknek megfelelő a felhasználás. A CC licenc által nyújtott jogi minőség addig érvényes, amíg az eredeti mű szerzői és egyéb jogai lejárnak. 

Fontos kiemelni, hogy a jogtulajdonos szabadon válogathat az átengedni kívánt jogok közül. Amely jogot megtart magának, azt később más egyezményeken keresztül továbbadhatja. Ha például egy borítótervező csak a megosztást engedő licencek egyikét használja, lehetővé teszi, hogy a borítókép megjelenjen könyvajánlókban, brossúrákban, magánszemélyek közösségi média falán. Ellenben, ha egy könyvkiadó fordításkor (feldolgozáskor) át akarja venni a borítót és azzal forgalmazni (azaz kereskedelmi célra használja) a fordított könyvet, az alkotót ugyanúgy megilleti a jog, hogy licencszerződést kössön a kiadóval, mintha a műve teljes jogvédelem alatt lenne. 

A licencek továbbá nem érintik a személyhez fűződő „morális” jogokat, a szabványok és védjegyek különleges jogállását, és az angolszász jogrendszerben lévő méltányos használat (fair use és fair dealing) jogát. A CC licencek nem érintik a magyar szerzői jogi törvényben lévő „szabad felhasználást” és a szerzői jog más korlátait, az ilyenfajta felhasználást nem tilthatják. 

Ez a grafika is egy CC licenc alapján lett lefordítva és átdolgozva, ezért fel kell tüntetnünk a hozzá kapcsolódó eredeti szerzők adatait, a mű címét és elérhetőségét és a licencre mutató linket is: Shaddim; original CC license symbols by Creative Commons, CC-BY 4.0 via Wikimedia Commons

Szabad licencek 

Az Open Knowledge Foundation általi „szabad licenc” és az Open Content Project általi „szabad kulturális művek” minősítést a CC licencek közül csak a CC0, a CC-BY, és a CC-SA kombinációk kapták meg. Ezek a licencek mindhárom jogot biztosítják, a lehető legkevesebb feltétel mellett, így elősegítve a Lessig által alkotott „remix-kultúra” eszméjét. 

A kiadói gyakorlatban igen ritka, viszont fontos licenc a CC0 „Nincsen jog fenntartva”, amely a közkincs megfelelője a Creative Commons eszköztárában. Felmerült a kérdés, hogy miért szerepel itt egy olyan licenc, amely már egy meglévő jogi kategóriát kettőz meg. A közkincs fogalma joghatóságonként eltérő, ezért a CC0 egy három szintes egységesítést kezdeményez, amely olyan országokban is lehetővé teszi a jogokról való lemondást, ahol ez jogilag nem lehetséges vagy bonyolult. Az első szinten az adott joghatóság által értelmezett közkincs fogalmát jelenti a licenc. A második szint jogilag hasonló a CC-BY „Nevezd meg!” licenchez, a feltüntetendő információk elhagyásával. A harmadik szint egy puha rendelkezés, ami a jogtulajdonos azon kijelentése, hogyha a licenc az adott joghatóságban nem tudja rendeltetésszerűen kifejteni a hatását, akkor sem fog jogi lépéseket tenni a felhasználók ellen. 

Az előbb említett CC-BY „Nevezd meg!” három feltétele a szerző megnevezése, a licencre való hivatkozás és annak jelzése, ha a művön változtatás történt. Ez a licenc minden további CC licenc alapját képezi. A Directory of Open Access Journals (DOAJ) elsősorban ezt a formát ajánlja az OA publikálás terén. A kutatási integritást szolgáló hivatkozás is ennek a logikáját követi, visszakereshetővé téve az eredeti információkat és elkerülve a plágiumot. Viszont ez a licenc lehetővé  teszi a teljes mű másolását, terjesztését és adaptálását is. Az adaptálás mértékének sincsenek határai, a mű lefordítható, idézhető, átírható, frissíthető, bármilyen formátumban és médiumon keresztül. 

A CC-SA „Így add tovább!” licenc egy további feltételt szab, az adaptált műnek ugyanazon licenc alapján kell tovább élnie. Így a „downstream” felhasználók is csak ugyanazokkal a feltételekkel használhatják fel az adaptációt. A jogtulajdonos így egy egyirányú utcát hoz létre, amely a „copyleft” eszméhez a legközelebb áll. A Wikipédia szövege is ezen licenc alapján használható fel, így biztosítva azt, hogy a felhalmozott emberi tudás véglegesen szabad marad. A GNU Általános Nyilvános Licenc (GPL) a CC-SA megfelelője a nyílt forráskódú programok körében. 

Nem szabad licencek

A következő két licenc ugyan már nem felel meg a szabad licenc minősítésnek, de még mindig a „remix-kultúra” fogalmába tartoznak, mert továbbra is lehetővé teszik a művek adaptálását. A CC-NC „Ne add el!” licencek tiltják a kereskedelmi felhasználást, azaz bármely pénzügyi tranzakció a jogtulajdonos kizárólagos joga marad. A tradicionális árusításon kívül itt gondolhatunk feliratkozási díjakra, fizetési falakra, és más közvetett haszonszerzési módokra is. Ha az adott mű SA jelzéssel is el lett látva, akkor a mű adatpációi is végérvényesen ingyenesek maradnak. 

Itt megismételjük, hogy a jogtulajdonos a CC licencen kívül köthet egyéb megállapodást, amelyben engedélyezi mások számára a kereskedelmi felhasználást. Így egy könyvkiadó biztosíthatja, hogy a kiadott könyvei minél nagyobb közönséghez jussanak el, de megakadályozza, hogy mások nyerészkedhessenek a kiadó munkáján. A szerzők számára is rugalmas helyzetet nyújt, például megjelentethetik műveiket ezen licenc alapján e-book formátumban, viszont megtartják a jogukat a könyvkiadókkal való együttműködésre a nyomtatott formátum terjesztése kapcsán. 

A CC-ND „Ne változtasd!” licenc csak magáncélú adaptációkat engedélyez, melyeket nem lehet közzétenni a jogtulajdonos engedélye nélkül. Az adaptáció fogalmát elsősorban az adott joghatóság szerzői jogi törvénye határozza meg, de összefoglalóan fogalmazva azt a módosítást jelenti, amely által az eredeti művön felül új szerzői jogi védelem alá tartozó eszmei érték jön létre. Ilyen például egy könyvfordítás, egy regény színpadra vagy filmre vitele. Azonban a licencfeltétel engedélyezi a különböző médiumok közötti átvitelt és az ehhez szükséges technikai módosításokat, abban az esetben, ha a szöveg teljes egészében megegyezik az eredeti művel (például egy e-book kinyomtatása vagy oldalak képként való megosztása). Ezt ki lehet egészíteni az NC („Ne add el!”) jelzéssel is, amely így a copyrighthoz legközelebb álló megszorításokat eredményezi. Mivel ez a licenc tiltja az adaptációkat, nem kompatibilis más licencekkel. 

A tudományos publikálás és a L’Harmattan gyakorlata 

A Creatice Commons szervezete nem ajánlja a „Ne változtasd!” licencek használatát a kutatási eredmények megosztásakor, a kutatók, kutatóintézmények mégis gyakran ragaszkodnak a változtatási korlátozásokhoz. Ennek két fő oka a tudományos hitelesség fenntartásának jogos igénye, valamint a kutatási eredmények jogos vagy indokolatlan féltése. Természetesen a CC-ND is engedélyezi a tudományos művek bevett idézési, hivatkozási formáit. A licenc azonban nem engedi például a fordítások közzétételét a jogtulajdonos engedélye nélkül. Az adott műben használt grafikonok, táblázatok és képek adaptációit is korlátozza.  Ez a leginkább korlátozó licenc forma, mely egyik oldalról ugyan akadályozza a tudományos munkák újrafelhasználását, a másik oldalról azonban elősegíti a hitelesség megőrzését, kontrollálását a létrehozók számára. 

Ezek a megszorítások nem befolyásolják a szerzői jogi törvény kivételeit, viszont elriaszthatják a kutatókat a munka szabad felhasználásától.  Az összes CC licenc megköveteli az adaptációk készítőitől, hogy nevezzék meg az eredeti szerzőt és hivatkozzanak az eredeti műre, így biztosítva azt, hogy a jogtulajdonos művét nem használják fel illetéktelenül. A fentebb említett DOAJ például a CC-BY licencet ajánlja a tudományos művek megosztására, illetve a CC0 licencet a munkához tartozó adatsorokra.  

Ormándy Marcell Ottó 

 

A L’Harmattan Kiadó open access platformján a CC-BY és a CC BY-NC-ND 4.0 közötti skálán bármely licenc választható, a döntést a létrehozókra bízzuk, majd írásos formában állapodunk meg a választott licenccel kapcsolatban. Jelenleg az általunk szolgáltatott tartalmak többsége a CC BY-NC-ND 4.0 licenc alatt érhető el, azonban biztatjuk szerzőinket, partnereinket, hogy minél szabadabb licencet válasszanak! 

Források: 

Arrow Forward