Mit ​jelent a nyugati civilizáció genezisénél főszerepet játszó keresztény hit számára a modern természettudomány? És viszont: mit jelent a természettudomány számára az a hit, amely Alfred N. Whitehead szerint ott van már a „természettörvények” modern gondolatának a gyökereinél? Zénón apóriáinak módjára megszelídíthetők-e a természettudomány és a teológia kapcsolatrendszerének feszültséggócai? Kerülhetnek-e lényegi ellentétbe a teremtéstant valló teológia tanításaival a természettudomány megállapításai? Szolgálhat-e a természettudomány Isten mélyebb megismerésének bázisául a teológia és a hívő ember számára? A filozófus Charles M. Taylor modernitáselmélete, valamint a teológus Karl Rahner hominizációról szóló teológiai elemzése (korszerű elmefilozófiai szempontokkal kiegészítve) remekül rámutat a kései modernitás drámájának a természettudomány és teológia párbeszédében benne rejlő, a közgondolkodásban máig feltáratlan motívumaira.

Tanulmánykötetünk közérthető módon vezeti el az olvasót e késő modern dráma mélyebb megértéséhez. Megközelítésünk sajátossága, hogy úgy vesszük elemzés alá az „aporetikus kulcspontokat”, hogy közben a kortárs természettudóst és teológust – akiket a kötet szerkesztői reprezentálnak – érdemi párbeszédbe hozzuk egymással.

A kötet célcsoportját azok a „tágabb racionalitásra” is nyitott olvasók, egyetemi hallgatók alkotják, akik a késő modernitás nagyobb ívű eszmei mozgásaira is készek rácsodálkozni.