L'Harmattan blog

Szociológiai kutatás jelent meg a magyarországi vidék dzsentrifikációjáról

Egyre többek számára válik jelentéktelenné, merre tartózkodnak épp a nagyvilágban: bárkivel folyamatos, élő kapcsolatot tarthatunk fent, bármilyen számunkra fontos dologról értesülhetünk, és persze tetszőlegesen dolgozhatunk és költekezhetünk is. Miért társul mégis különös hírérték ahhoz, ha valaki elköltözik? Mi a jelentősége a lakóhely megválasztásának? Mi történik a különböző fizikai terekben, ahol érzékelhetően eltérő társadalmi helyzetben lévő emberek találkoznak? Tomay Kyra kötetének visszatérő kérdései ezek – szociológiai kutatása a magyarországi vidék közelmúltbéli dzsentrifikációjában leginkább érintett térségekben végez jelentős feltáró munkát.

A színház mérhető emberi folyamat – erről beszélgetünk Simon Balázs rendezővel, akinek kutatásai úttörő technológiai eszközökkel közelítenek ahhoz a kérdéshez, amelyet a színház hosszú ideig többnyire az „ösztön”, a „tehetség” vagy a „titok” nyelvén írt le: mitől működik egy előadás? Mi történik a néző figyelmével, testével, légzésével, idegrendszeri és érzelmi válaszaival akkor, amikor a színpad valóban hatni kezd? Mit mutatnak meg a mérések, amelyek először tesznek képessé bennünket arra, hogy a színházi jelenlétet, a bevonódást és az összehangolódást ne pusztán értelmezzük, hanem bizonyos értelemben vizsgáljuk is? És továbbgondolva: mit jelenthez mindez például a sportpszichológia területén?

Augusztusi láz. Így nevezzük az első világháborús hadüzeneteket követő elsöprő lelkesedést – amely egész Európában szinte minden olyan hangot elfojtott, amely kételyt fogalmazott meg. De hogyan fogadta, és főként: hogyan készítette elő az értelmiség az első világháborút? Ezt a kérdést vizsgálja Molnár Eszter Edina, a Petőfi Irodalmi Múzeum kutatója. Mint tőle megtudjuk, a látszólagos egyöntetűség mögött mélyreható különbségek is vannak: Kosztolányi Dezső rettegett a behívótól, miközben lelkes fordításokkal támogatta az első világháborút, Bauer Ervin gyűlölte a háborút, de szinte végig a fronton szolgált, de Csáth Géza, Balázs Béla, Kaffka Margit és Ritoók Emma is mindannyian a maguk módján viszonyultak az első világégést kísérő összeurópai pszichózishoz. Életük egyszerre példa, tanulságtétel, megrázó és lebilincselő kalandregény.

Szabó Gábor irodalomtörténész szellemesen és a filozófiai kérdések iránt is nyitottan közelít Krasznahorkaihoz. Nemcsak értő olvasó és elmélyült kutató, hanem kiváló társalgó is. A kilencvenes évek közepén, kollégiumi szobájában a Balaton és a Trabant együttesek zenéjét, Víg Mihály dalait hallgatva olvasta Krasznahorkai első regényét, és azok közé tartozik, akik nemcsak a hatása alá kerültek, de igyekeznek a megfejtés ábrándjáról sem lemondani.

„Egyszerre szakma és líra”: Árkovits Amaryl pszichiáter és Varga S. Katalin pszichoterapeuta így jellemezte a szerkesztésükben tavaly megjelent kötet, A terápiás kapcsolat szövegeinek műfaját. A szerkesztőpáros Határhelyzetek világa című, friss kötetében az egymás mellé helyezett tanulmányok szintén sajátosan bensőséges gondolati világot nyitnak meg – ezúttal egy illékony, ám termékeny állapot: az átmeneti helyzetek katalógusát tárják elénk.

Mit látunk valójában a színpadon? Egy testet – vagy egy szerepet? Jelenlétet – vagy illúziót?

A Nyílt forrásban Závada Péter drámaíró-filozófus-költővel a színházi tapasztalat legbelső rétegeit vesszük célba. A husserli fenomenológia fogalmaival – epokhé, képtudat, fantázia – felvértezve arról beszélgetünk, hogyan születik meg a színház a néző tudatában, miként „rezeg” a tapasztalat az illúzió és a valóság határán, és hogy mit jelent jelen lenni a nézőtéren.

A Nyílt forrásban elsőként beszélgetünk íróval – aki emellett a Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium vezetőtanára. Ebben a történetben a tanári autoritás pozitív hatalom, amely egyszerre hang, jelenlét és kockázatvállalás. Alapja az a bátorsága, amellyel valaki nem szerepet játszik, hanem odaáll emberként egy osztály elé. Az így megteremtett térben az engedetlenség sem botrány, és nem is jelszó, hanem csendes nevelési gesztus. Beszélgetésünk tétje nem módszertani bravúrokban ragadható meg, hanem egy erkölcsi dimenióban: hogyan marad meg az ember ott, ahol minden mechanizmus a szétaprózódásán dolgozik.

A Kortárs Női Reflexiók Fóruma szeretettel meghívja Önt

Nagy Gyöngyi: Bethlen Istvánék asszonyai
A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének története 1908-1947

című könyv bemutatójára

Lovász Irén néprajztudós és énekes, nevéhez elismert nép- és világzenei lemezek fűződnek. Új könyve az elmúlt harminc évének írásaiból válogat, lenyomatát adja a szerző tereket és időket összekötő gondolkodásmódjának. A Hang – Lélek – Hagyomány maga is leképezi a sokat idézett „egy istenes, egy ugrós” (vagyis: minden alkalomra létezik odaillő ének) táncrendjét: belső logikájában megfér egymás mellett egy népi vallásosságról és egy budapesti médium spiritualitásáról szóló tanulmány, saját népdalgyűjtő utak és elektronikus hangszerelési módok ismertetése.

Mit jelentett a szabadság, amikor a szabadságról nem lehetett beszélni? Hogyan lett a pszichoterápia a huszadik századi Magyarország egyik legcsendesebb ellenállási tere – és hogyan tanított meg egy nemzedéket újra beszélni? Ez a beszélgetés a magyar pszichoterápia 20. századi történetét követi végig: a háború utáni megszakítottságtól a Kádár-korszak zárt rendelőinek belső autonómiáján át az állambiztonság figyelő tekintetéig.

Van egy történet, amelyet négyszáz éve mesélnek újra és újra Phenjanban és mindkét Koreában. Főszereplője egy fiatal nő, szinte még gyermek, Kje Vol Hjang, aki a város védelmében feláldozta az életét. Kje Vol Hjang kiszeng volt, azaz „szórakoztató nő”, aki zenéléssel és a közösségi eseményeken való fellépéssel kereste kenyerét, és a konfuciánus felfogás szerint a társadalom pereméről érkezett.

Ám a legenda nem csupán múlt: Északon a mártíromság, Délen az identitás, mindenütt a női sors metaforája lett.

Anonim Alkoholisták – egy mozgalom, amiről mindenki hallott. De hogyan működik a józanodás közösségi kultúrája Magyarországon? Ezt kutatta Madácsy József húsz éven át – ott ült az AA üléseken, beszélgetve a mozgalom magyar tagjaival. Ami kirajzolódik: a józanság nem mítosz, hanem gyakorlat; nem egyéni dráma, hanem közösségi figyelem. A mélypont pedig, ha van is, nem a történet vége, hanem az új nyelv kezdete. A Nyílt forrás podcast legújabb epizódjában az Anonim Alkoholistákról beszélgetünk.

We had the honor of presenting in the conference of the Open Access Scholarly Publishing Association (OASPA) entitled Embracing the Complexity – how do we get to 100% OA? in Leuven, 22-24 September 2025. We introduced our OA book publishing activity and the initial results of our research and development project, which we launched in 2024. The following article is an enhanced and edited version of the presentation that was held during the first Poster Lightning Talks Session of the Conference on 22 September.

Csernobil. A szó önmagában is súlyos, ami mély krátert ütött a 20. század utolsó negyedének kollektív tudatalattijában. Miközben 1986. április 26-ig Csernobil – ahogy 2019-ig a tízmilliós Vuhan – nevét Magyarországon alig ismerték, hamarosan egy egész korszak szimbólumává vált. Immár nem földrajzi név, és nem is csupán egy ipari katasztrófa hívószava – hanem egy pillanat, amikor a technológiai voluntarizmus, az államszocialista hatalomtechnika és a globális információs ökoszisztéma egyszerre remegett meg.

Ez a beszélgetés Rembrandtról szól – de nem a megszokott módon. Rényi András, az ELTE professzora Rembrandt képeiben a filozófiai drámára mutat rá. Szerinte Rembrandt művészete abban úttörő, hogy a kép nála színpaddá válik: a fény és az árnyék, a gesztus és a tekintet nemcsak elbeszél, hanem létrehozza azt a tapasztalatot, amelyben a néző maga is szereplővé válik. Beszélgetésünk különös fordulatot vesz, amikor a Rembrandt képei mögött meghúzódó drámák, bibliai történetek terében találjuk magunkat.

Mi van akkor, ha a világ, amit látunk, csupán vékony hártya a tapasztalat mélyebb rétegei felett? Ebben a beszélgetésben Szummer Csaba pszichológus és filozófus leemeli a bögre nevű hétköznapi csodát az asztalról, és megmutatja, hogy a valóság nem tárgy – hanem viszony. Nem dolog – hanem élmény.

Freuddal indulunk, Merleau-Pontyval folytatjuk, és meg sem állunk a pszichedelikus tudatkitágítás határáig. Mert a tudat nem analóg masina, hanem örvény, emlékekből, érzésekből, vágyakból és régi történetekből fonódó hálózat.

Hol kezdődik a jövő, és vele a bolygónk összeomlása? Ha pedig már benne járnánk – miért „szándékoltan tudatlan” a jelenünk? Ginie Servant-Miklós kritikai pedagógiai praxisával a jövő és a jelen adottságain elmélkedve igyekszik a felsőoktatásban tanulók képzését hozzáigazítani a rájuk váró kihívásokhoz.

Lányi András a vendégünk ma – filmrendező, filozófus, zöldgondolkodó, örök kételkedő, aki új könyvében nem egyszerűen a múltba néz, hanem azon is elgondolkodik, miért nem nézünk oda többet. Ez a beszélgetés a 19. századból indul – Széchenyi, Kemény Zsigmond és Görgei világából –, de nagyon is a mához szól. Szó lesz történelemről és ökológiáról, emlékezetről és feledésről, kudarcokról és meggyőződésről. Tartsatok velünk – keressünk együtt utat egy élettel teli történelembe, és egy eleven jövőbe. Egy beszélgetés a haza emlékezetéről – meg a felejtésről. És arról, mit üzennek nekünk azok, akiket már rég nem hallunk.

Hogyan mesél el egy elfeledett márványlap, egy gangkorlát, egy istállócserép egy egész civilizációt? Mi történik, ha az újrahasznosítás nem spórolás, hanem építészeti költészet? És mi van akkor, ha egy ház nemcsak menedék, hanem filozófiai állítás?

Megjelent a Nyílt forrás podcast új epizódja, melyben Ekler Dezsővel, korunk egyik legnagyobb magyar építészével beszélgetünk!

Varga S. Katalin és Árkovits Amaryl pszichoterapeuták mesélnek az emberi jelenlétről, intimitásról, határokról, és arról, hogyan lesz a bizalomból gyógyulás. Hallgasd meg a Nyílt forrás podcast első epizódját – elérhető a Könyvhéttől Spotify-on!

Az addikció és a női szerhasználat terápiás kezelése területén kivételes jelentőségű könyv jelent meg a L’Harmattan Kiadónál az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának közreműködésével, Kaló Zsuzsa egyetemi docens szerkesztésében és szakmai vezetésével.

Létezik-e a Nyugat-Balkánnak „rendes” története? – merülhet fel az olvasóban Juhász József történész új, a délszláv népek 20–21. századi történetével foglalkozó tanulmánykötetének címén elmerengve. Aligha – állapíthatja meg alig háromszáz oldallal később. A „rendhagyó” jelző a címben mégis megállja a helyét, amennyiben nem a szokatlan megközelítést vagy a szerző által választott narratívák „különutasságát” jelzi, sokkal inkább azt a gazdagságot, amelybe a szerző mint a térség történelmében lenyűgözően jártas, ugyanakkor közérthetően író szakember képes bevezetni olvasóit.

Aki élete korai szakaszára próbál emlékezni, a felidézendők – érzetek, személyek, történetek – illékony természetével találja szemben magát. Ha ettől elsőre nem tántorodik el, idővel rájön, hogy kutató figyelmével ő maga lehet az, aki újra életre hívja a mindaddig meghatározatlan formában tárolt emlékképeket, s eközben nemcsak új expozíciót állíthat be, de tárgyai kompozícióját is átrendezheti. Babarczy Eszter, Vajda Júlia és Vajda Mihály családtörténeti szövegalbumában, az Emlékfonatokban egy ilyen közös, de a folyamat személyességét megtartó újrarendezési munkát követhetünk végig. Mivel a megszólalók közeli családtagok, egy budapesti zsidó család különböző generációinak képviselői, számos együtt megélt vagy továbbörökített emléken osztoznak. De legalább ennyire meghatározzák őket az előttük el nem mesélt, esetleg előlük óvó szándékkal eltitkolt történelmi körülmények vagy családon belüli szálak, ezek is erősen kísértenek, keresik formájukat a kötet lapjain.

A kutatók, oktatók, egyetemi tananyagot olvasók legtöbbször a keresett gondolatmenetekre és adatokra fókuszálnak egy-egy online adatbázisból vagy archívumból letöltött open access, azaz szabad elérésű vagy nyílt hozzáférésű szöveg használatakor. Ez így is van rendjén: ha a különféle kutatások eredményei egyszerűen hozzáférhetők, ezen keresztül közelebb kerülünk a közjó státuszú tudomány eszméjéhez. Érdemes mégis láthatóvá tenni a kérdést: hogyan finanszírozzák a kiadók a publikáló személyekkel együttműködve a szabad hozzáférésű tartalmaik megjelenését? Ki és hogyan fizet a közzétételnek ezért az egyre népszerűbb módozatáért? Ebben a cikkben különféle megoldásokat gyűjtöttünk össze, hogy ezzel segítsük a publikálás előtt állók tájékozódását, ötleteket adjunk a külföldi gyakorlatok ismertetésével a hazai kiadóknak, végül bemutatjuk a L’Harmattan Kiadó gyakorlatát.

Minden (a) kapcsolatokban történik – érvelnek e tétel mellett gyakran a Terápiás kapcsolat tizenhét fejezetének szerzői, illetve: a kapcsolatokban szerzett sérülések kapcsolatban is gyógyulnak – mondják. Míg ők pszichoterápiás praxisukból kiindulva gondolkodnak el saját gyógyító célú és hétköznapi találkozásaikról, addig A bioetika kérdései című sorozatunk kötetei két lépéssel hátrébbről, történeti-filozófiai perspektívából tesznek fel hasonló kérdéseket: milyen kapcsolat is van orvos és kliense közt, hogy egyikük döntéseket hozhat a másik testéről, lelkéről, fájdalmairól, azokat megnevezheti és osztályozhatja? Hogyan alakítja érzékelésüket, hatalmi köreiket a történelmileg kialakult keretrendszer, amiben mozognak? A kapcsolatok alkotta valóság dilemmáinak tehát izgalmas, nem egyértelműen komplementer, de meglehetősen különböző szempontjaival találkozhatunk az itt bemutatott kötetekben.

A szerzővel Takács Róbert történész és Bedő Iván újságíró beszélget a Kádárkori médiapolitikáról és újságírói kultúráról.

A könyv kedvezményesen megvásárolható a bemutató ideje alatt a helyszínen!
Időpont: 2025. január 28. (kedd), 17.00
Helyszín: Kossuth Klub, Budapest, Múzeum u. 7.

Időpont: 2025. január 16. (csütörtök), 17.00
Helyszín: Kossuth Klub Hadik terem, Budapest, Múzeum u. 7.

Ahmed Afzaal: Tanítás alkonyat idején

A kortárs környezeti és társadalmi krízishelyzettel nemcsak „odakint”, de mentálisan és érzelmileg is érdemes foglalkozni, hiszen már csak egy lehetséges összeomlás és a vele érkező ismeretlen világ híre is megterhelő lehet – ebben a szellemben jelenik meg a Cassandra Program gondozta Holnapután-sorozat. A harmadik kötet új perspektívából közelít az eddig főként Jem Bendell nyomán leírt mélyalkalmazkodási, azaz különféle életviteli adaptációkra előkészülő programhoz: Strumpf-Biró Balázs fordításában Ahmed Afzaal, egy palesztin származású amerikai vallásszociológus gondolatait olvashatjuk az oktatás megváltozott felelősségéről a civilizáció összeomlásának, azaz alkonyatának idején.

2024. december 6-án délután (17.00-18.30)
ELTE PPK Pszichológia Intézete
1064 Budapest, Izabella u.46., 3. emelet, 301-es terem

2024. november 29-én, pénteken 17 órától
ELTE BTK "A" épület 330-as terme