Bozóki András legújabb kötete mindenekelőtt a magyar politikai kultúráról és a kulturális politikáról szól. Arról, hogy ezek a fogalmak nem függetleníthetők egymástól. Arról a tapasztalatról, hogy miközben „voltak nekünk élményeink”, amelyektől sem elhatárolódni nem kell, sem pedig megtagadni azokat, a politikai kultúra mélyáramlatai számos tekintetben nehezen mozdíthatónak – ha nem is változtathatatlannak – bizonyultak. A kötet esszéket, rövidebb írásokat és interjúkat tartalmaz, s bennük olyan meglátásokat, amelyek okulásul szolgálhatnak a téma iránt érdeklődők számára.

A szorongás indokolatlan, kelet-európai maradvány. Próbáljuk meg magyar történetünket végre oldottan, görcsök nélkül nézni! Például az 1989-es legendás évben nemcsak formálisan, tárgyalásokkal, politikai egyeztetésekkel és pártalapításokkal lehetett rendszert váltani, hanem száguldozva, mozgalmasan, vidáman is. A rendszerváltás nemcsak gengszterváltás volt – ahogy ezt a fiatalok manapság naponta hallják – hanem mindenekelőtt egyetlen, véget nem érni akaró, hatalmas, ünnepi buli. A szabadság mámora. Volt egy nemzedék, amely 1989-ben a jogállami forradalom és a politikai változás élménye mellett egyúttal hatvannyolcat, a kiszabadulás kulturális forradalmát is átélte.