A szerző áttekintést ad a forintvaluta életpályájáról a stabilizációtól (1946. augusztus 1.) napjainkig, s előrevetíti az euró bevezetéséig várható főbb fejleményeket.
Bemutatja a pénzzel kapcsolatos legfontosabb elméleti összefüggéseket, szerepét a gazdasági folyamatokban, valamint a pénzteremtés és -kivonás módozatait. Áttekintést nyújt a készpénz, a bankszámlapénz, valamint a készpénzkímélő és -helyettesítő módok hazai forgalmáról, az ezeket lebonyolító fejlett fizetési rendszerekről.
A szerző újszerűen mutatja be a pénz forgási sebességének kiemelt szerepét és hatását a hazai pénzmennyiségre. Ezt követően újszerűen elemzi a forint vásárlóerejének és külső értékének alakulását, valamint annak főbb szakaszait. Ezt azon fontosabb következtetések és várakozások bemutatásával folytatja, amelyek a legutóbbi világválság pénzforgalomra és -állományra gyakorolt hatását és következményeit tükrözik, ütköztetve a szakértőknek az euró bevezetéséhez kapcsolódó, de eltérő nézeteit.

A szerző 42 éves bank- és vezetői gyakorlattal rendelkezik (1953–1989 MNB; 1989–1992 OKHB; 1992–1995 MHB). 1958-ban „egyetemi doktori”, 1969-ben „kandidátusi”, 1985- ben „a közgazdaságtudomány doktora” címet szerzett. 1970-től folytat rendszeres oktatási tevékenységet. 1990-ben „címzetes főiskolai tanár” kinevezést vehetett át a Pénzügyi és Számviteli Főiskolától, majd egy évvel később „címzetes egyetemi tanár”-nak nevezték ki a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen. 1997 és 2003 között a Veszprémi Egyetemen, 1995-től 2005-ig a Nyugat-magyarországi Egyetemen oktatott. Az 1990-es évek elejétől 2011-ig az MTA Pénzügytani Bizottságának tagja volt. 2008. januártól a Zsigmond Király Főiskolán a „Pénztörténet” tantárgyat oktatja.