A pszichobiográfiai kutatás módszere több mint száz éves múltra tekint vissza. Klasszikus időszakában főként pszichoanalitikusok alkalmazták, és Magyarországon sem volt ismeretlen eljárás, ám a 20. század második felében a tudományos korszellem megváltozása nyomán az élettörténeti megközelítés periférikus helyzetbe került a pszichológiában. A 80-as, 90-es évek "narratív fordulata" azonban újra visszahozta a köztudatba, aminek köszönhetően a 2000-es évektől a pszichobiográfia reneszánszáról beszélhetünk. Ez Magyarországon is érezteti hatását: megjelent több monográfia, szimpóziumok, kurzusok bukkantak fel szakmai rendezvényeken és a felsőoktatásban, sőt az ismeretterjesztés műfajában is. Az Alkotás és élettörténet ezt az újra kibontakozó hagyományt gazdagítja tovább, bemutatva, hogyan vált a 21. századra a pszichobiográfia tágabb fókuszú, eklektikus, önreflektív, modell értékű interdiszciplináris megközelítésmóddá. A kötet az Imágó Budapest folyóirat korábban megjelent "Modern pszichobiográfia" című tematikus számára épül, de a tanulmányok száma a szerkesztés során örvendetesen megduplázódott. A hazai és nemzetközi szerzőket felvonultató kötetben ismert művészek, tudósok, filozófusok alkotói tevékenységének pszichológiai-élettörténeti dimenziót ismerhetjük meg izgalmas elemzéseken keresztül, és reményeink szerint a kiadvány hozzá járulhat ahhoz, hogy a pszichobiográfia szélesebb körben is elismertté váljon Magyarországon. 

Az empátia fogalma nem új fogalom, több mint száz éve szerepel a pszichológiai irodalomban, sok definíciója született, több elméletalkotó foglalkozott vele. A könyv kísérlet az empátia tudományos szakirodalmának körüljárására: számos közlemény taglalja, hogy pontosan mi az empátia, hogyan fejlődik ki, milyen idegi mechanizmusai vannak, mi fejleszti, mi gátolja. Részletezi az empátia evolúciós eredetének elméletét, csecsemőkori kialakulását, fejlesztési lehetőségeit, anatómiai és fiziológiai vetületét, az empátiát gátló tényezőket, az empátia hiányát, valamint csökkent voltát különböző pszichés állapotokban. A könyv ismerteti az empátia jelentőségét különböző gyógyító tevékenységekben, a pszichoterápiában, az oktatásban és a mindennapi élethelyzetekben is. A függelékben egy kutatás részletes bemutatása található: a kutatás azt vizsgálja, mely tényezők lehetnek hatással az empátiás készség fejlődésére. A könyv nem kizárólag szakembereknek szól, a téma iránt érdeklődők, valamint az egyetemi tanulmányaikat folytató hallgatók is élvezettel forgathatják.

A könyv a pszichobiológiai alapokon nyugvó alternatív ötfaktoros személyiségmodellt és a modellen alapuló Zuckerman–Kuhlman–Aluja személyiségkérdőívvel kapcsolatos változó- és személyorientált kutatásokat mutatja be. Célja, hogy a kérdőív alapját képező faktoranalitikus szemléletet összehasonlítsa egy újfajta személyorientált megközelítéssel, amely révén a tipikus személyiségprofilok, -klaszterek feltárhatóak. A könyv olyan kutatásmódszertani példákat is kíván nyújtani, amelyek nemcsak a személyiségpszichológia, hanem más tudományok (például orvostudomány és szociológia) művelői számára is hasznosak lehetnek. A könyv a példák mellett sok gyakorlati tanácsot és útmutatót is tartalmaz arra vonatkozóan, hogyan készíthetőek el a modern személyorientált klaszterelemzések. Ily módon az olvasó lépésről lépésre megtanulhatja, hogyan végezhet modern klaszterelemzéseket, és hogyan tudja azokat validálni, ellenőrizni. Az elemzések megismerése minden olyan kutatás számára hasznos lehet, amely során nagymintás elemzések készülnek. 

Az észlelés fenomenológiája Merleau-Ponty leghíresebb munkája. Az észlelés vizsgálatának segítségével Platón óta először helyezte vissza a testet a filozófiai gondolkodás homlokterébe.

Azonos, más, idegen és ellenség. Ez az írás mindössze arra törekszik, hogy megpróbáljon eszmetörténeti szempontból néhány alapvetést megfogalmazni, mindenféle kizárólagosság igénye nélkül, fenntartva a tévedés lehetőségét (és jogát). 

 

A könyv két előadást tartalmaz, melyek azt a kérdést járják körül, hogy vajon léteznek-e lator államok, és ha nem (vagy ha igen), annak milyen jogi-elméleti-gyakorlati feltételei és következményei vannak. Ma, az Iszlám Állam nevű terrorállam fenyegetése idején ez a kérdés különös hangsúlyt kap.

A pszichoanalízis egyik legizgalmasabb kérdése, hogy Freud jogosan állítja-e a pszichoanalízisről, hogy természettudomány, vagy pedig azokat a mintázatokat, amelyekről beszél, Freud nem annyira megtalálta, felfedezte, mint inkább megalkotta. A szerző, a Károli Református Egyetem Pszichológiai Intézetének habilitált docense, az Interkulturális és Szociálpszichológiai Tanszék vezetője ez utóbbi lehetőség mellett teszi le a voksot. Érvei között felvonultatja a huszadik századi filozófia legjelentősebb képviselőit, többek között Husserlt, Heideggert, Wittgensteint és Merleau-Pontyt. Hivatkozik ezen kívül eszmetörténeti kutatásokra, az ezredforduló hamis emlékeket kiváltó kísérleteire, mítoszelméletekre, a nyugati ezoterikus tradíció kutatási eredményeire és más forrásokra is. Mindezek segítségével feltárja előttünk Freud varázslatos mitopoietikus képzelőerejét a mítosz egzisztenciális, kulturális jelentőségét, valamint az a pozitív szerepet, amelyet a mitikus képzelet és mitikus beszédmód homálya játszik mind a vallásban, mind pedig a huszadik század mítoszában, a pszichoanalízisben.

Folyamatok, alkalmazások, új szempontok

A könyvnek ez a hatodik, átdolgozott és kibővített kiadása. A szöveg igyekezik lépést tartani a tudományos fejlődéssel, de igyekezett megőrizni az érthetőséget a művelt átlagolvasó számára.