Irodalomtörténet haladóknak.

Az empátia fogalma nem új fogalom, több mint száz éve szerepel a pszichológiai irodalomban, sok definíciója született, több elméletalkotó foglalkozott vele. A könyv kísérlet az empátia tudományos szakirodalmának körüljárására: számos közlemény taglalja, hogy pontosan mi az empátia, hogyan fejlődik ki, milyen idegi mechanizmusai vannak, mi fejleszti, mi gátolja. Részletezi az empátia evolúciós eredetének elméletét, csecsemőkori kialakulását, fejlesztési lehetőségeit, anatómiai és fiziológiai vetületét, az empátiát gátló tényezőket, az empátia hiányát, valamint csökkent voltát különböző pszichés állapotokban. A könyv ismerteti az empátia jelentőségét különböző gyógyító tevékenységekben, a pszichoterápiában, az oktatásban és a mindennapi élethelyzetekben is. A függelékben egy kutatás részletes bemutatása található: a kutatás azt vizsgálja, mely tényezők lehetnek hatással az empátiás készség fejlődésére. A könyv nem kizárólag szakembereknek szól, a téma iránt érdeklődők, valamint az egyetemi tanulmányaikat folytató hallgatók is élvezettel forgathatják.

Magyar emigráns alkotói és politikusi sorsok, valamint kemény jellemek és erkölcsi viselkedésminták illeszkednek össze e kötetben. Az írások történelmi jelenségeket és emberi teljesítményeket vesznek számba, zömmel huszadik századi metszéspontok mentén.

„Nem ​találunk szavakat” – ezzel kezdődött 1977-ben Esterházy Péter Termelési regénye. 
A Megtalált szavak azt a magyar irodalmi kontinuitást igyekszik felvázolni, amelynek a hagyományokat felforgató posztmodern maga is részévé, sőt, bizonyos perspektívából origójává vált. 

„Ismétlem, nem hiszek Jókai hanyatlásában. Jókai több mint író, ma is több, Jókai jelenség. Pótolhatatlan, őrizni való kincsünk még akkor is, ha irodalmi életünk jelenleg éppen szokott fáziseltolódásai egyikét éli, és Joyce, Woolf és Kafka korszakát magyarítja, így aztán egy kezdő esztéta szemében majdnem nevetséges lehet egy a Zalán keletkezése és a percek múlva kitörő ezerkilencszázötös orosz forradalom között élt alkotó optikája. Nem kell félteni, hadd nevessék ki, elviseli. Jókai, ha mostanában nem divat is kiejteni a nevét, és a külföld is nyilván elfelejtette, világjelenség, legjobb önmagunk, legrosszabb önmagunk összefoglalása, éppúgy a nemzet lelke, mint Arany vagy Petőfi." (Szabó Magda)

A lelkek tükre az író a hazáján kívül is! Amennyiben ez a tükör nem sima, hanem karcos, vagy nem elég tiszta, akkor a tükörkép sem éles. Az irodalmunknak létezik egy sajátos vonulata Nyugat-Európában, a tengerentúlon és a Kárpát-medencében, amelynek biztos kézzel sikerült éles és sajátos képet alkotnia magáról. Az e kötetben szereplő egyik alkotó sem tudta elkerülni a 20. századi történelmi kataklizmáit; ezek a mai napig hatással vannak a mindennapi életünkre és irodalmunkra.

Arday Gézával beszélget Borbély László

„Maguknak, lányok, elég, ha rámfigyelnek, és maguk lesznek a crème de la crème.”
Ezt a regényt a mindenkori angol nyelvű regényirodalom legnagyobbjai közé sorolják!