A Bevezetés két szociálantropológiai elméletbe rendhagyó mű. Bár egyetemi tankönyvnek íródott, valójában jóval több, mint amit a „bevezetés" cím sugall. Benne a 20. századi szociálantropológia egyik legnagyobb mestere, a rokonságkutatás két legfontosabb irányzatának, a Rivers tői Radcliffe-Brownig húzódó angolszász strukturalista-funkcionalista, valamint az ezt követő, Lévi-Strauss nevével fémjelzett (francia) strukturalista iskolának a műhelyébe vezeti be olvasóit - széles és személyes látképet adva ezen keresztül az antropológiai kutatások alfájának és ómegájának számító rokonságkutatások fő kérdéseiről, módszertanáról, eddigi eredményeiről és napjainkban zajló, heves szakmai vitáiról.

Füzetünk a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola által 2016. november 19-én rendezett tudományos konferencia előadásainak szerkesztett szövegeit tartalmazza.

Kötetünk nem a hagyományos értelemben vett kultusztörténet, jóllehet vizsgálódásaink során általában történeti perspektívába helyezzük a kérdéseket. Igyekeztünk egyes problémáknak az izraelita gondolkodásban tetten érhető legkorábbi felmerüléséig visszanyúlni; de nem felejtkeztünk meg arról sem, hogy néhány helyen egészen a korai zsidóság irodalmáig futtassuk ki anyagfeldolgozásunkat - az ókori Izrael ezen általában kevéssé ismert korszaka ugyanis sok meglepetéssel tud szolgálni az érdeklődőknek.

A mai morálteológia szeretne megújulni, s ehhez merítenie kell az eredeti források frissességéből. Így az erkölcsteológia szisztematikus felépítésében hangsúlyosabban előkerül a Biblia, s főleg a hegyi beszéd. Itt olyan tiszta forrásra, gyújtószikrára találunk, amely a történelem végéig hatni fog. Elbűvölve olvassa minden kor minden kereszténye.

Az istentisztelet, a liturgia: kultusz, amely a szó eredeti értelmében "művel, alakít". Műveli a transzcendens és az immanens közötti kapcsolatot, művel a közösség személyköi kapsolatait, és végeredményben - ezekkel összefüggésben - műveli magát a kultuszban részt vevő egyént is.