Semezdin Mehmedinović önéletrajzi ihletésű kisregényének elbeszélője az ostromlott Szarajevóban próbálja átvészelni a kilencvenes évek legvéresebb konfliktusát, ám végül mégis kénytelen elhagyni a hazáját. A rövid történetekből felépített kötetben az ostromlott város nem díszlet, hanem komor valóság, de a szabad élet reményével kecsegtető, motelszagú Újvilág is a kitaszítottság és valóra nem váltható ígéretek földje marad. A Ruszki kompjuter a háborús évek és az emigráció első időszakának érzékenyen, finom humorral és kegyetlen őszinteséggel megírt naplója, a szemtanú látomása egy darabokra hullott világból, az önhibájukon kívül pokolra került, ott mégis a helyüket kereső emberekről. A kisregény megjelenése óta a délszláv háború (újra)értelmezésének egyik megkerülhetetlen könyvévé vált. A vérontásban szilánkokra hasadó tudat, és az emigráció gyökértelenségében őrlődő emlékezet megrendítő krónikája.

Ez az elbeszéléskötet az életműsorozat negyedik része.

„Bennünket, kik az örökös kommunikálástól némává lettünk, a színház emlékeztet rá, hogy beszélni dráma; bennünket, kik nem leljük többé örömünket nyelvünkben, a színház emlékeztet rá, hogy a gondolat testet ölt; nekünk, akik a mechanikus történelem álmának vagyunk foglyai, megmutatja, hogy az emlékezet lélegzik, az idő pedig folytonosan újjászületik.”

Valère Novarina

A könyv, mely a Fül, gége, kés címet viseli a magyar kiadásban, nem könnyu olvasmány, foként a sok trágárság miatt, de megéri elolvasni. Nem született ehhez fogható mélységu alkotás a délszláv háborúról. Felkavaró módon meséli el, hogyan estek egymásnak a szomszédok, hogyan mentek tönkre életek, és hogy mennyire meghatározza még ma is az emberek életét a háború, melynek kísértete ma is ott lebeg a volt jugoszláv területek felett. A könyvben egy ötven-egynehány éves no éppen szeretojét várva tévézik, és meséli el, gondolja végig, hogy mi is volt az elmúlt tizenöt év, hogy vajon mit is ér az o élete a történtek fényében. Csak eros idegzetu, intelligens embereknek ajánlott.