Az arminiánus vita teológiai háttere

Folyamatok, alkalmazások, új szempontok

A könyvnek ez a hatodik, átdolgozott és kibővített kiadása. A szöveg igyekezik lépést tartani a tudományos fejlődéssel, de igyekezett megőrizni az érthetőséget a művelt átlagolvasó számára.

Az empátia fogalma nem új fogalom, több mint száz éve szerepel a pszichológiai irodalomban, sok definíciója született, több elméletalkotó foglalkozott vele. A könyv kísérlet az empátia tudományos szakirodalmának körüljárására: számos közlemény taglalja, hogy pontosan mi az empátia, hogyan fejlődik ki, milyen idegi mechanizmusai vannak, mi fejleszti, mi gátolja. Részletezi az empátia evolúciós eredetének elméletét, csecsemőkori kialakulását, fejlesztési lehetőségeit, anatómiai és fiziológiai vetületét, az empátiát gátló tényezőket, az empátia hiányát, valamint csökkent voltát különböző pszichés állapotokban. A könyv ismerteti az empátia jelentőségét különböző gyógyító tevékenységekben, a pszichoterápiában, az oktatásban és a mindennapi élethelyzetekben is. A függelékben egy kutatás részletes bemutatása található: a kutatás azt vizsgálja, mely tényezők lehetnek hatással az empátiás készség fejlődésére. A könyv nem kizárólag szakembereknek szól, a téma iránt érdeklődők, valamint az egyetemi tanulmányaikat folytató hallgatók is élvezettel forgathatják.

A panaszzsoltárok írói vágynak az Istennel való közösségre. Az ő példájuk a mai ember számára is mély üzenetet hordoz, amelyhez útmutatást nyújt ez a könyv.

Követhető-e Jézus? Sokan úgy gondolják, Jézus különleges személye és nagysága utánozhatatlan. Valóban, elhívása speciális és megismételhetetlen. Azonban a Jézus-történet evangéliumokká formálódó elbeszélései mégsem pusztán az Isten Fiának, a Messiásnak a bemutatását végzik el.

Szabados Ádám könyve két nagy kérdésre keresi a választ: beszélhetünk-e történetileg igazolható normatív hagyományról az egyetemes egyház életében, és ha igen, hogyan lehet körülhatárolni ezt a hagyományt. A szerző szerint mindkét kérdésre az apostoli tekintély adja meg a választ.

Az imago Dei értelmezése a barthi és a Barth utáni teológiában című tudományos dolgozata nemcsak a teológusok, de a művelt nagyközönség számára is az újdonság erejével hathat, hiszen arról az emberről szól, aki a teremtő, megváltó és megszentelő Isten által sokkal több, mint amit általában gondol magáról.

 A Budapesti Károli Református Egyetem Hittudományi Karán a reformáció 500. évforduló tiszteletére szervezett konferencia tanulmánykötetének mottója is lehetne a dr. Bogárdi Szabó István püspök igei köszöntőjében megfogalmazott kijelentés: „Ha valamit meg kell tanulnunk a reformációból, akkor az éppen az, hogy egy tapodt at sem előrébb lépni, ha a múltat rózsaszín szemüvegén át nézzük; és az 500. évfordulón eléggé megkísért ez.”Kocsev Miklós dékán pedig köszöntőjében rámutatott, hogy a reformáció szellemi örökségében na gyszerű lehetőséget lát, amely éltető, előbbre visz és ebből az örökségből a következő nemzedékek is élni fognak. Az oktatókon (is) múlik, hogyan adják át az örökséget, hogy azok jó impulzusokat eredményezzenek.