Hasonló termékek
Az új évezred környezeti kihívása: az éghajlatváltozás
Bizonyított tény, hogy egyes gázok (elsősorban a szén-dioxid, a metán és a dinitrogénoxid) légköri feldúsulása üvegházhatáshoz vezet. Szén-dioxidból közel 30 százalékkal több van a légkörben, mint az ipari forradalmat megelőzően. Mivel e civilizációs melléktermékekként képződő szennyező anyagok kibocsátása drasztikusan emelkedik, valószínű, hogy felmelegedésben, tengerszintemelkedésben, áradások és aszályok kiszámíthatatlan váltakozásában testet öltő éghajlatváltozás elé nézünk.
A hálás élet művészete
Az ember számára a világ már mindig is előzetesen adott, ezt az ember önmagára nézve, életvilágként éli meg, tehát a külvilág és közte levő demarkációs vonal tiszteletben tartása csupán tudatos és szigorú nevelés vagy önnevelés útján eredményezhet egyszerre figyelmes és cselekvőképes magatartást. Ez azonban egyrészt csak keveseknek adatik meg, másrészt - vagy épp azért nem, mert - nem ösztönös, vagyis nem lehet egyszerre életvidám, szabad, találékony és gondoskodó.
Magyarország a nemzetközi környezetpolitikában
Hogyan születnek a kormányzati döntések? Miért teszi a kormányzat éppen azt, amit? A kötet a közpolitika ezen alapkérdéseiből indul ki, konkretizálva azokat a nemzetközi környezetpolitika területére. Elemzésünk azt igyekszik feltárni, hogy milyen motívumok, tényezők hatására döntött úgy a magyar kormányzat, hogy részt vesz és éppen olyan módon vesz részt, ahogy tette a globális környezetvédelmi együttműködésben, egészen pontosan az éghajlat-változási és a biodiverzitási rezsim munkájában.
Elefánt a hídon - Gondolatok az ökológiai antropológiáról
Az ökológiai antropológia a természet- és társadalomtudományok határmezsgyéjén található diszciplína, amely a kultúra és a természeti környezet kölcsönhatásrendszerével foglalkozik. Ez a tudományág a határhelyzetéből fakadó problémákat a két nagy tudományterület összekötésével, a köztük ívelő hídon való átkeléssel igyekszik megoldani. S miért elefánt képében? Gyakran felmerül, hogy az ökológiai antropológia fejlődése valójában inkább csak a különböző megközelítések kidolgozásában, és azok vehemens védelmezésében testesül meg. Ezért e tudományszak helyzetét egyes művelői a vak emberek és az elefánt meséjével jellemzik. Mindegyik az elefánt más-más részét tapogatja, s emiatt más elképzeléseik vannak arról, mi is az elefánt valójában. Az elefánt egészét azonban senki sem érzékeli.
Leírás
1974 táján különös csapás híre rázta meg a nyugati világot. Egész erdők pusztultak el állva. A végtelenségig repedezett földön agonizáló állatok és tetemek hevertek szerteszét, legyőzve. Az emberek pedig csöndben, fájdalomban, kétségbeesetten, mintha kővé dermedtek volna valami végzetes félreértés miatt, egyenként billentek át a semmibe, nyomot sem hagyva maguk után.
Pierre Rabhi Burkina Fasóban, a Száhel-övezet déli részén vágott bele a sivatag visszahódításába. Évtizedes munkájáról szól ez az egyszerre kalandos és lírai életregény.
Pierre Rabhi élete önmagában lenyűgöző. Moszlim családban született, huszonévesen Assisi Szent Ferencet választotta példaképül, majd egy olyan aktív életbölcselethez fordult, amelynek középpontjában a természet és a föld szeretete és a „boldog mértékletesség” áll. Alapítványai és saját kétkezi munkája révén tízezrek életét változtatta meg Afrikától Indiáig.
Paraméterek
Szerzők(vesszővel elválasztva) | Pierre Rabhi |
Megjelenés | 2014 |
Terjedelem | 232 oldal |
Kötészet | ragasztókötött, puhatáblás |
ISBN | 978-963-236-901-3 |
Fordító | Nagy Andrea, Tímár Noémi |