Performativitás, műfaj, test

Amint szólni kezd az ember valamiről, rögtön beleütközik az azonosítás problémájába. A beszéd mintha a világ felosztását is magába foglalná - már az első szóban. Persze, az isteni parancsok kora már leáldozott.. Mégis, az a mód, ahogy beszélünk valamiről, a gondolkodás újra és újra felülvizsgálandó tárgyát alkotja.

Színházantropológiai szótár

A kézikönyv célja, hogy bővítse tudásunkat a színpadi test lehetséges megjelenéseiről és az előadás dinamikájára adott nézői válaszreakciókról. Az egyensúlyról, az ellentétről, a montázsról és egyéb színpadi technikákról szóló gyakorlati fejezeteket olyan elméleti szócikkek követnek, mint a Szöveg és színpad vagy a Tágítás. A szerzők az előadóművészek összetett mesterségét, titkos művészetét helyezik kutatásaik középpontjába.

Lábán kutatásai a táncos mozgás harmonikus rendjét, és a mozgások legmélyebb összefüggéseit tárták fel, s ezzel új művészi gondolatok és új modern tánc formák megszületését ösztönözték. E kutatásait összefoglaló könyve ma is egyszerre szellemi kaland és kihívás azok számára, akik belemélyednek e páratlan, de egyáltalán nem könnyű olvasmányba.

A kézikönyvként használható kötet több Magyarországon korábban már bemutatkozott alkotó – többek között Armitage, Bausch, Brown, Bruce, Carlson, Forsythe, De Keersmaeker, Jones, Monk, Newson, Ohno és Paxton – pályafutásáról ad átfogó elemzést. Az esszékből azonban olyan koreográfusok életművéről is plasztikus kép bontakozik ki, akik ugyan ismeretlenek Magyarországon, de munkásságuk révén a sokarcú kortárs tánc legjelentősebb alkotói közé tartoznak.

,,Duncan kisasszony...akinél szebben senki se táncolt ezen a világon..., nos, igen, Duncan kisasszony úgy gondolkodik, hogy a tánc mint művészet a test művészete, melyben a főszerep az izmoknak, a húsnak jut... Társa a zene.

„A könyv, amire a gyerekek mindig is vágytak!”