Hasonló termékek
Az én lelkemmel elfújlak
A magyarcsügési ráolvasófüzetek
A kötetben bemutatott kéziratos füzetekbe 1894 és 1933 között jegyzett le magyar és román imákat, ráolvasókat a magyarcsügési Gábor János (1870-1957). A magyar fonetikai készlettel leírt román "deszkentálásokat" torokgyík, kígyómarás, sebláz, orbánc, "lóorbánc" gyógyítására, gonoszok távoltartására és rontások visszafordítására, a magyar ráolvasókat pedig tejelvétel és rontás ellen, továbbá ijedtség eltávolítására tartották alkalmasnak. A ráolvasók némelyike szintén unikális jellegű. Amint a szerző, Takács György megállapította, ezek a 19. század gyimesi határvidékének szinkretikus vallási viszonyait idéző szövegek nem írott előképekből, hanem a helyi szájhagyományból erednek. A füzetek a csángó műveltség alfabetizmusát villantják fel: a segítségükkel betekinthetünk egy, a korabeli gyimesi vidéket ráolvasóival járó "tudományos" vernakuláris vallásosságának magyar és román néphit-elemekkel telített mélységeibe.
Házasság a régi Magyarországon
16–17. század
Sok forrás adatai alapján írja le a jó házasság társadalmi normájának érvényesülését, valamint ugyancsak sok forrás segítségével a norma sérelmeit. A könyv különös érdekessége az, hogy egyszerre szól hatalmas várak és falusi kis házak lakóiról.
Néprajz és muzeológia
Tudománytörténeti megközelítés
A tudománytörténet ma már nem csupán járulékos mellékterméke az egyes szaktudományoknak, noha általában még nem olyan bevett önálló kutatási irányzat, mint egy-egy diszciplína saját speciális szakágainak a művelése. A magyar néprajzban mindig is volt érdeklődés az előzmények iránt, így bőséggel születtek a tudományszak gyökereit, alakulását, eszmetörténeti összefüggéseit vizsgáló tanulmányok, összefoglalások.
Benedikció és exorcizmus a kora újkori Magyarországon
Kötetünk a pozitív indíttatású, megáldó jellegű benedikciók és a gonosz eltávolítását célzó, negatív előjelű exorcizmusok liturgikus szövegeinek magyarországi múltjába kalauzolja el az olvasót. A korszak egyházi áldás- és átokkínálatának bemutatása és funkcionális csoportosítása nem csupán a szentelmények hazai múltjához nyújt eddig feltáratlan adatokat, hanem egyúttal a hívek mindennapi igényeinek, valamint az ezekre kínált vallásos-mágikus gyógymódoknak a sokféleségére is rávilágít.
A látható és a láthatatlan
„A hús nem anyag, nem szellem, és nem szubsztancia. Régi szóval »elemnek« nevezhetnénk, ahogy a víz, a levegő, a föld, és a tűz a négy elem. Elem: általános létminőség, félúton a tér-idő lokalitások és az ideák között, egyfajta megtestesült princípium, aminek bárhol jelenjék is meg akár egy kicsiny darabkája, mindent átitat a környezetében a létezésnek csak rá jellemező stílusával.” Maurice Merleau-Ponty a huszadik század második felének egyik legnagyobb hatású francia filozófusa. Kései, torzóban maradt főműve először válik magyar nyelven hozzáférhetővé.
Felvilágosodás és babonaság
Erdélyi néphiedelem-gyűjtés 1789–90-ben
A kötet a 18. század végi népi mentalitás egyik eddig legizgalmasabb dokumentuma. Nemcsak Erdély különböző nyelvű és eltérő felekezetű népességének hiedelmeit mutatja be, hanem az értelmiségi gondolkodásra is fényt vet, jelzi, hogy milyen mélyen tudtak behatolni lelkészek a népi képzeletvilágba, és azt is láttatja, hogy külföldi tanulmányaik után milyen olykor ellenséges közegbe kerültek Fogaras vidékén.
Hiedelemszövegek Székelyföldről
Gagyi József anyagát Dyekiss Virág rendezte; szövegeit gondozta, egységesítette és a gyűjteményt tárgy- és helységnévmutatóval látta el. A szerzők e kötettel a Székelyföld múltbeli hiedelemvilágának eleddig legnagyobb szabású gyűjteményét hozták létre. Ezzel nélkülözhetetlen adatanyagot szolgáltatnak a folklorisztikai, antropológiai kutatások számára, de az erdélyi magyar kultúra múltja iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönségnek is tanulságos olvasmányt nyújtanak.
Elindula boldogságos szép Szűz Mária
Ráolvasók a régi Csíkszékről
Az olvasó e köteten keresztül egy töredékeiben még ma is élő, valamikori gazdag hiedelemvilág dokumentumaiba nyerhet bepillantást, amikor ezeknek a "hasznos" szövegeknek még komoly szerepük volt a mindennapi élet szükséghelyzeteiben. Ezen túl egy költői szépségekben is bővelkedő szövegvilág is elénk tárul a könyvből, amelynek példáit a "huszonnegyedik órában" sikerült rögzítenie Takács Györgynek.
Leírás
Sajószentpéteri István református lelkész hét dohányzás-ellenes prédikációját adjuk közre, amelynek kézirata 1712 és 1713 között, tiszalöki lelkészi időszakából maradt fenn. A szerzőnek összesen hat munkája ismert, ezek közül három tematikus sorozatot alkot. Még a szerző életében megjelent a Hangos trombita (1698) a részegeskedés ellen, az Ördög szigonnya (1699) a káromkodás ellen, a Táncz pestise (1697) pedig a tánc ellen. Kötetünk a sorozat negyedik, egyben utolsó, dohányzás elleni darabját – a szintén metaforikus című – Ördög szára-bordáját tartalmazza, amely csak kéziratban maradt ránk.
Bár Sajószentpéteri korábbi munkáihoz hasonlóan ezt is nyomtatásban való megjelenésre írta, azaz olvasásra szánt szövegekkel van dolgunk, a prédikációk retorikája mégis gyakran a szóbeliség spontán (ebben az esetben: többször dühös) megnyilvánulásaihoz kapcsolja a gyűjteményt. A dohányzás nemcsak az "ördög tojományá"-nak tekinti, de a vele összefüggő bűnöket is sorra veszi, így kikel például a tánc, a bujálkodás, a részegeskedés ellen is, de sok népszokás, népi hiedelem kigyomlálását is szükségesnek tartja.
A kézirat több tudomány (teológia, folklorisztika, szociológia, művelődéstörténet, kritikai kultúrakutatás) érdeklődésére tarthat számot, jelentős forrás az életmód, mentalitás, a néphit, népszokások, a szóbeliség és írásbeliség vizsgálatához, a 17–18. századi nyelv és retorika vagy a test különböző felfogásai, test és hatalom viszonya iránt érdeklődő kutatásokhoz is.
Paraméterek
Szerzők(vesszővel elválasztva) | Sajószentpéteri István |
Megjelenés | 2008 |
Terjedelem | 110 oldal |
Kötészet | ragasztókötött, kartonált |
ISBN | 9789632360676 |
Sajtó alá rendezte | Szalánszki Edit |
Sorozat | Fontes Ethnologiae Hungaricae |