Kortárs amerikai költészet és próza

Az egyik legtöbb tradíciót magába olvasztó kortárs amerikai irodalomból válogat e kötetnyi műfordítás. Őshonosai erőszakos asszimilálására, az amerikai polgárháborútól a vietnámi és koreai háborúra, a munkás, a fekete, a feminista és egyéb társadalmi mozgalmaira reflektálnak mindennapjaik miniatűrjeiben a válogatásban szereplő négy generáció alkotói, és keresik az emberi lét lényegének egyéni és közös titkait. 

A kötet az első magyar összefoglalás a bantu nyelvekről, de tárgyalja a többi afrikai nyelvcsalád és nyelvcsoport témakörét is. A bantu nyelvcsaládhoz tartozó, 600 különböző nyelvet 170 millióan beszélik az Egyenlítőtől délre fekvő területeken. Ezek közül csak 150 létezik írott formában is. A bantu nyelvek többsége a 19. század első harmadától kezdődően jelent meg, közülük megközelítőleg hatvan nyelvről még e században születtek alaposabb leírások német, angol, francia és más utazók, hittérítők, gyarmati tisztviselők, valamint képzett nyelvészeti, néprajzi szakemberek tollából.

A latin-amerikai irodalom kiválósága, Augusto Monterroso (1921–2003) a kispróza nagymestere: fabulák, elbeszélések, prózaversek, esszék, tárcák és karcolatok ünnepelt szerzője. Tucatnyi kötete közül A fekete Bárány és más mesék (1969) talán a legnépszerűbb. Monterroso életében tizennyolcszor jelent meg, és több mint négymillió példányban kelt el. Angol, német, finn, francia, görög, olasz és japán fordítása után most magyarul is olvasható.

Hadewijch ​a 13. században élt, valószínűleg Antwerpen környékén. Egy misztikus női kör – begina közösség – mestere volt. A beginák egy 12. századi, Németalföldön indult vallásos mozgalom tagjai voltak, közösségekben éltek, de nem köteleződtek el örök fogadalommal az apostoli életre. Hadewijch tanítványai, követői számára jegyezte le látomásait, leveleit és verseit. Nemesi származású nő lehetett, anyanyelvén írt, jól tudott latinul és franciául, és behatóan ismerte kora irodalmát és zenéjét. Ő a holland/flamand nyelvű irodalom első név szerint ismert szerzője.

Tatyjana Minnijahmetova könyve egyedülálló a magyar könyvkiadásban. A szerző ugyanis maga is udmurt, a keresztény térítés elől a Kámától kelet-re menekült ősök leszármazottja. Tanulmányai rítustanulmányok, vagyis Minnijahmetova a naptári szokásokhoz, az emberélet fordulóihoz kapcsolódó szokásokkal, a szent helyekkel, a gyógyítással kapcsolatos rítusokkal foglalkozik, illetve a háznak és részeinek (például a kút és a fürdőház) rituális, szakrális aspektusait mutatja be.

Erza és moksa népköltészeti anyag feldolgozásával írta Alekszandr Markovics

A Masztorava szervezet ma már nem létezik, követelései, célkitűzései megvalósulatlan ábrándok maradtak éppúgy, mint a korábbi Mordvin Kulturális Felvilágosító Társaságé is 1917-ben. De most már él a Masztorava eposz, az erzák és moksák népi eposza, népköltészetük művészi enciklopédiája, és ezzel a magyar kiadással nemcsak új köntösben jelenik meg, hanem remélhetőleg új életre is kel egy valamivel tágabb térségben. Olvassák élvezettel és gondoljanak hőseinek ma élő utódjaira is!

Szent Bernát (1090-1153) a ciszterci Clairvaux apátja, a tizenkettedik század egyik legkiemelkedőbb személyisége, s talán túlzás nélkül az egyész nyugati, középkori, latin nyelvű szerzetesi irodalom legnépszerűbb írója.