A kilencvenes évek jugoszláv háborúi következményeképp hagyja el Tanja Lucic´ Zágrábot, hogy végül Amszterdamban kössön ki: állást kap az amszterdami egyetemen. Jugoszláv nyelvet és irodalmat kell tanítania, miközben Jugoszlávia már nem létezik. Tanja és hallgatói a kurzus során próbálnak tisztába jönni a felbomlott Jugoszlávia hagyatékával, ahhoz való viszonyukkal és az emigráns léttel. A volt Jugoszlávia kultikus termékeire és a gyerekkorra, a dalmáciai és isztriai nyaralásokra történő visszaemlékezéseket megszakítják, darabokra szaggatják a diákok háborús traumái, a vérengző nacionalizmus hangjai. Ha vége is a háborúnak, a regény szereplőinek élete nem oldódott meg, helykeresésük folyamatosan tart. Tanja sorsán és nézőpontján keresztül Ugrešic´ sikeresen mutatja fel az olvasóknak a jugoszláv háború utáni élet abszurditását, a magunkra találás lehetetlenségét és az arra való kitartó törekvést.