"Mindig arra igyekeztem rámutatni, hogy a varázsmesék [...] egy egységes rendszer részei, és egyetlen kompozíciós séma szerint épülnek fel. Következésképpen nem is igen beszélhetünk különálló mesetípusok keletkezéstörténetéről, sokkal inkább a varázsmesék hagyományrendszerének történetiségéről. A varázsmese történeti gyökerei című munkámat is ennek a kérdésnek szenteltem.”

Ez a könyv nem irodalomtörténet, hanem költői történet. Nemcsak a szakembernek szól, hanem mindazoknak, akik mélyebben érdeklődnek az irodalom és a régi korok költészete iránt. Sőt, fel kívánja ébreszteni az érdeklődést e távoli kor költői iránt. A rendszerezés helyett azokra az érzelmi és gondolati mozgatókra irányítja a figyelmet, amelyek megindították és alakították a modern európai nyelvek első nagy lírai kibontakozását. És mindezt a 21. századi ember szemszögéből nézve, a jelenkori filológia és lélektan eredményeire építve teszi.

„A múltkereskedő meglepetésként és örömként érheti mindazokat az olvasókat, akik úgy gondolják, az afrikaiak posztkoloniális időszakban átélt zavaros és gyakran tragikus tapasztalataival birkózó regények szükségszerűen sötét, brutális művek. Agualusa táncol, és nevet – a sírás határán. A múltkereskedő ügyesen elbeszélt, gyönyörű regény. Elegáns, agilis, szellemes és elbűvölően leleményes.” David Constantine, The Independent

Jelen elemzés céljai egyszerűek. Szeretné az olvasót bevezetni abba a jól érthető tudománytörténeti folyamatba, amelynek eredményeként napjainkra az antropológia egy bonyolult transz- és interdiszciplináris jellemvonásokat felvonultató egyetemes tudományterületté fejlődött. Méghozzá olyan tudományterületté, amelynek általános ismerettárgya, a szociokulturális "Másik" (az 'idegen') önmagában is igen sokat tanulmányozott, valamint vitatott jelenség, és nem csak az antropológiában, de a társtudományokban is.

A kötetünkben szereplő három színdarabban nem érdemes Afrika számunkra egzotikusnak tűnő tájait keresni. Kwahulé finoman pulzáló szövegei sokkal egyetemesebb kérdéseket feszegetnek. A Sörfőzde akár politikai pamfletnek is beillene, a Big Shoot súrolja az abszurd határait, a Barbárok melankóliája pedig igazi tragédia, amelynek mozgatórugói a hagyomány- és tekintélytisztelet megtagadása, valamint a féltékenység.

„azt írja, hogy hét napig egyfolytában esett az eső, és akkor a szomszédos falu fölött megindult a szikla,  és akkora köveket szórt a falura,  mint egy tehén”

„Időnként nem tudja eldönteni, hogy tényleg a politikán ugranak-e össze, vagy inkább apa és lánya örökös veszekedéséről van szó.”