Farkas Jácint Az egzisztenciális fogyatékosság jelentésvilága című könyve különleges munka. Különleges egyrészt a témaválasztása: a fogyatékossággal élés filozófiai dimenzióinak a feltárása nem gyakori kérdés a filozófia korábbi és jelenkori változataiban; másrészt különleges a gondolatok számára kiindulópontul szolgáló élményanyag alapján is, hiszen a szerző saját tapasztalatai felhasználásával ír a fogyatékosság megélésének kérdéseiről. E két mozzanat lehetővé teszi az egzisztenciális és a fenomenológiai dimenzió szerves egyesítését.

A szerző alapos elemzésekben járja körül a 20. századi antropológiai gondolkodás egyik alaptézisét, nevezetesen azt a gondolatot, hogy az ember fogyatékos lény. Ha az ember alkatilag fogyatékos létező (akinek létre kell hoznia a kultúra egész világát ahhoz, hogy fogyatékosságát ellensúlyozza), akkor az egészséges-fogyatékos látszólag egyértelmű szembeállítása valójában tarthatatlan dichotómiának bizonyul. A fogyatékosság vonatkozásában ezért meg kell különböztetni a funkcionális fogyatékosságot az egzisztenciális fogyatékosságtól. A funkcionális fogyatékosság az egyes fogyatékossággal élő életét jellemzi, az egzisztenciális fogyatékosság azonban minden embert jellemez.

A 20. századi egzisztenciális antropológiai gondolatokat a műben figyelemre méltó módon egészíti ki a buddhizmus hagyománya és különösképpen Nágárdzsuna gondolkodása.

Ullmann Tamás 
filozófus
az MTA doktora