Az Argumentum sorozat újabb kötete Berkeley filozófiai főműveinek és kisebb tudományelméleti írásainak második, jórészt változatlan kiadása. Az első magyar kiadás óta eltelt évtizedek eseményei ezen egyedülálló gondolkodó nézeteit is ideológiai felhangoktól mentesen diszkutálhatóvá tették. Filozófiáját már kortársai is kemény kritikával kezelték, ám az írásai iránt megnyilvánuló érdeklődés azóta sem lanyhult. Berkeley filozófiája, melyet hagyományosan az empirizmus, közelebbről a Locke–Berkeley–Hume triász összefüggésében szokás tárgyalni, valójában mindenfajta besorolás alól kibújik. Rendszerének egyediségét egy később nagy karriert befutó észleléselmélet, a józan ész és egy speciális metafizika különös házassága biztosítja. Az, hogy e három, egymástól igencsak elütő elképzelést sikerült egységessé gyúrnia, korántsem azok összeegyeztethetőségének, hanem Berkeley rendkívüli éleslátásának és bravúros érveinek köszönhető. Semmi különös nincs tehát abban, hogy az egybehangolást biztosító tézis, az esse est percipi értelmezése ma is komoly kihívást jelent a filozófiatörténészek és az észlelés filozófiájában érdekeltek számára. A newtoni fizika és a differenciálszámítás alapfogalmait megkérdőjelező, provokatív hangnemű írásaiban pedig egy figyelemre méltó alternatív elmélet fogalmazódik meg: az abszolút tér, idő és mozgás ellentmondásainak analízise Berkeleyt a relativitás elvének megsejtéséhez vezette el.