A Díszcserje (kis)asszony a V. és Ú. című regényfolyam első könyve.
Olvasható történelmi regényként, mert felvillantja a huszadik század Magyarországának több meghatározó, jellegzetes eseményét.
Megidéződnek a különböző korszakokhoz kötődő szellemi áramlatok és érzésvilág, tehát tudatregényként is felfogható, hisz a főszereplő egy olyan házaspár, ahol a feleség szépíró, a férj társadalomkutató. Játszódik szerkesztőségben, főiskolai tanszéken, filmstúdióban, ahol az író,
V. Emma, és kutatóintézetben, ahol a párja, Ú. Gyula dolgozik. Emma novellát és regényt ír, Gyula tanulmányokat. Ezt a regényt azonban nem Emma, hanem Gyula írja.
Mindketten olyan hősök, akik konfliktust konfliktusra halmoznak, mind a külvilágban, mind önmagukkal. Szerelmük aprólékosan és érzékien ábrázolódik, a mű szerelmi regény is.
Két egészen különböző családot ismerünk meg, egyrészt Emma, másrészt Gyula szüleit, nagyszüleit, nagynéniket és nagybácsikat, mint egy családregényben. Alakok sokasága villan fel, szellemi nagyságok, korszakot jellemző figurák, barátok és barátnők, iskolatársak és munkatársak, hatalomban lévők és kiszolgáltatottak. Megelevenedik véres lövészárok és forradalom, felrajzolódik több karrier és bukás, no és persze a diktatúra.
Emma belekeveredik több olyan helyzetbe, eseménybe, amelyeket Gyula előtt titkolnia kell, az olvasó előtt azonban nem marad titok. Hosszú-hosszú évek munkájának eredménye ez a társadalmi panoráma, amely tele van tragikus háttér előtt játszódó komikus jelenetekkel, hétköznapi sorstörténetekkel, jellegzetes, egyéni hangon, pontos mondatokban elbeszélve, a korszakra tekintő új szemlélet megteremtésének igényével.