Ujfalussy József (1920–2010) neve és tevékenysége elválaszthatatlan a magyar zenetudomány, zeneoktatás és zeneélet utóbbi hatvanéves történetétől.
Európai műveltségének, enciklopédikus tudásának és szintézisteremtő készségének szellemi hatása legközvetlenebbül a magyar zeneesztétikai és zeneelméleti gondolkodás terén bontakozott ki, de maradandó nyomot hagyott a zenetörténeti, a zenepszichológiai és a zenepedagógiai irodalomban is. A zenetudomány területén túlmutató felkészültsége és emberi habitusa eredményeként vezető pozíciókat töltött be a közéletben – csak a legjelentősebbeket említve: 1973-tól 1980-ig a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének igazgatója, 1980-tól 1988-ig a Zeneművészeti Főiskola rektora, és 1985-től 1993-ig – a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke. Tudományos teljesítményét itthon és külföldön is elismerték, többek között a Kossuth-díj, a Széchenyi-díj, az Akadémiai-díj és a Herder-díj kitüntetésekkel, továbbá a párizsi székhelyű Európai Tudományos, Művészeti és Irodalmi Akadémia tagságával.
Halála után az emlékkönyv eszméje hamar felébredt mindazokban, akiket tudósi és tanári személyisége valaha megérintett. Az ókortudománytól a zeneesztétikáig, a zeneelmélettől a zenetörténetig ívelő, tudományos ágazatokat egyesítő életművének hatása jelen kötet szerzőinek széleskörű szakmai és nemzedéki összetételében közvetlenül megmutatkozik. Az emlékkönyv 32 tanulmánya két egységben kerül közlésre: az első részben az Ujfalussy-életművet méltató írások és egy pályaképinterjú, a másodikban a tiszteletére készült tanulmányok találhatók.