Az ​ipar, a kereskedelem és a pénzintézetek tisztviselőinek önálló réteggé formálódása a XX. század elején a magyar, illetve az osztrák és német társadalmi fejlődés sajátos vonása, amely megkülönbözteti őket a többi iparosodó európai társadalomtól. A magántisztviselők megjelenése azonban nemcsak új és sajátos arculatú középrétegek kialakulását jelenti, hanem egyben a modern értelemben vett munkavállaló megszületését is, akinek egzisztenciáját a társadalombiztosítás óvja, munkaviszonyát a munkajog rendezi, érdekeit pedig szakszervezetek képviselik. A munkavállalói csoportok – köztük a magántisztviselők – megjelenését a modern tömegtársadalmak kialakulása egyik fontos elemének minősíthetjük, az alsó rétegek társadalmi és politikai emancipációja részének, amelynek során a polgári, liberális XIX. századi társadalmi berendezkedés helyén létrejöttek a modern tömegszervezetek, valamint a munkaadók, munkavállalók és – a gazdaság, valamint a társadalom életét egyre mélyebben befolyásoló – kormányzati tevékenység viszonyrendszere. Mindez egy olyan átalakulást jelent, amelyre a magyar történetírás – a polgárosodás fogalmán keresztül megragadható jelenségekre koncentrálva – eddig kevés figyelmet fordított.