„Van valaki bennem, aki a világ dolgait meg akarja ismerni, de van valaki bennem, aki azt akarja, hogy ismereteim fulladjanak bele a rejtélybe. Utóbbi a hétköznapjaimra idegenül tekint. Ilyenkor a legszívesebben letagadna.” Végh Attila új esszékötetének főbb hívószavai: rejtély, élmény, csodálkozás. A József-Attila díjas költő-író-esszéista számításai szerint húsz-harminc évente egy világ tűnik el. Ezek szerint az ókori görögöktől bennünket száz világeltűnés választ el. És mégis van valami, ami a görög mítoszok, misztériumok, filozófiai írások és tragédiák mélyén él, és még ma is rendre elszabadul onnan, hogy a mi álmainkban kísértsen. Ennek a kísértetnek igyekszik utánajárni a könyv. Közben megismerkedünk a szerző egyszemélyes szellemi mozgalmával, a thaumatizmussal, amelynek középpontjában a csodálkozás imperatívusza áll.