A személyközi kapcsolatok építő és károsító hatásainak vizsgálata napjainkban általánosan elismert, népszerű kutatási téma. Tudományos elméletek sora érinti, tárja fel és rendszerezi e terület újabbnál újabb kihívásait, melyek a 21. században is igen sokrétűek, hiszen a kapcsolati terek a globalizációval a végtelenbe nyúlnak, s nemcsak a hétköznapi kontextus színezi át és alakítja emberi viszonyainkat, hanem a virtuális valóság és annak sokszor korlátok nélküli információáradata is. Hogyan viszonyulunk tudományos megközelítésben az interperszonális viszonyok gazdag területéhez? Kötetünk pszichológiai, bölcsészeti, teológiai és társadalomtudományi területen, négy tematikai egységbe rendezve, több nézőpontból enged betekintést e jelenség spektrumába: a kapcsolatok egészségét, fejlesztő erejét, árnyoldalait bemutatva és rámutatva az Isten iránti, sajátos spirituális kapcsolat vonatkozásaira is.

 

Az empátia fogalma nem új fogalom, több mint száz éve szerepel a pszichológiai irodalomban, sok definíciója született, több elméletalkotó foglalkozott vele. A könyv kísérlet az empátia tudományos szakirodalmának körüljárására: számos közlemény taglalja, hogy pontosan mi az empátia, hogyan fejlődik ki, milyen idegi mechanizmusai vannak, mi fejleszti, mi gátolja. Részletezi az empátia evolúciós eredetének elméletét, csecsemőkori kialakulását, fejlesztési lehetőségeit, anatómiai és fiziológiai vetületét, az empátiát gátló tényezőket, az empátia hiányát, valamint csökkent voltát különböző pszichés állapotokban. A könyv ismerteti az empátia jelentőségét különböző gyógyító tevékenységekben, a pszichoterápiában, az oktatásban és a mindennapi élethelyzetekben is. A függelékben egy kutatás részletes bemutatása található: a kutatás azt vizsgálja, mely tényezők lehetnek hatással az empátiás készség fejlődésére. A könyv nem kizárólag szakembereknek szól, a téma iránt érdeklődők, valamint az egyetemi tanulmányaikat folytató hallgatók is élvezettel forgathatják.

Bár a társadalomkutatók számára ma már evidencia, hogy a szülés és a születés a biológiai törvényszerűségeken túl kulturálisan is meghatározott folyamat, mégis feltűnően kevés vizsgálat vet számot ezzel a körülménnyel. A kötet, amelyet az olvasó a kezében tart, olyan szakemberek kutatásait sorakoztatja fel, akik a születés körüli jelenségeket kulturális összefüggéseikben tárgyalják. 

A szabad mozgásra és a testi érzetekre való tudatos figyelemre építő önismereti és pszichoterápiás lehetőségekről szól ez a hiánypótló kötet. A Magyarországon kifejlesztett pszichodinamikus mozgás- és táncterápiáról (PMT) számos rangos folyóiratban jelentek meg elméleti és módszertani tanulmányok, de ez az első olyan könyv, amely a hazai szakemberek írásait integrálja.

 

Zeneterápia és a pszichodráma

A szerző kötetében sikeresen integrálja a zeneterápiát és a pszichodrámát. Mélyrehatóan elemzi a zene lehetséges szerepét a pszichodrámában, magában a játékban és a dráma hatásmechanizmusában. A zeneterápia az improvizációs készségre épül; a gyermeki kreativitást, spontaneitást igyekszik felszínre hozni, a személyiségben mélyen rejlő erőket feltárni és mozgósítani.