Tizenkét elmélkedés

Karthauzi Guigó (†1188) írása arra keresi a választ, hogy a Szentírás szavai hogyan vezetik az imádkozó embert az Isten felé vezető úton, miként lesz az emberi szavak olvasásából az Igével, Jézus Krisztussal való találkozás.

Közel hatszáz évvel ezelőtt nem csupán a békés egymás melletti élésre, hanem egymásra figyelésre, egymás kölcsönös értékelésére tett kísérletet egy német tudós, Nicolaus Cusanus. „Sokkal jobb egymással beszélgetni, mint egymás ellen háborút viselni” – így fogalmazta meg egyik alapelvét, s ezzel megjelölte központi életfeladatát is. Évtizedeken át háborúk és gyűlölködések megszüntetésén vagy legalább mérséklésén munkálkodott, beszélgetésre próbálta szólítani a vitatkozókat, írásaival pedig a béke hírnöke akart lenni.

A ​Lectio divina sorozat jelen kötete a Márk-evangélium újraolvasásához villant fel néhány szempontot, és adja az olvasó kezébe Márk művének egy új fordítását. Amiről Jézus tanított, és amiért élt, az evangélista hite szerint új esélyt ad minden embernek.

A Szegedi Tudományegyetem Vallástudományi Tanszékén indult meg az országban a vallástudomány, mint külön diszciplína, oktatása és kutatása az ezredfordulón. E munka során merült fel a szakmai-tudományos igény a magyar vallástudomány történetének jobb megismerését célzó alapkutatás elindítására. A fenti kutatás fontos gyakorlati eredménye a 2009-ben megjelent Szemelvények a magyar vallástudomány történetéből I. – Jeles szerzők 1860–1920 címmel megjelent szöveggyűjtemény (1).

Szent Ágoston kegyelem-, illetve predestinációtanának megértéséhez alapvető fontosságúak a jelen kötetben található késői tanulmányok. A De correptione et gratia, a De natura et gratia és a De praedestinatione sanctorum címen ismert szövegek azonban nem pusztán önmagukban érdekesek, hiszen nemcsak a hippói püspök kegyelemtanába engednek bepillantást, hanem feltárják antropológiai álláspontjának alapvető vonásait is, és segítségükkel nemcsak Ágoston, hanem késői ellenfele, Pelagius, illetve egyes korabeli szerzetesi közösségek gondolkodását is megismerhetjük. A szövegek így páratlanul értékes forrásul szolgálnak az Ágoston-korabeli nyugati egyház teológiai vitáit illetően.

A szenvedő ember stációi

E könyv nem tesz kísérletet a Jób könyvével kapcsolatos valamennyi kérdés megválaszolására, amiképp e szemléletmódok teljes palettájának lefedésére sem. Ellenkezőleg, a bevezető fejezetben Konrad Schmid nyújt elemző betekintést a könyv felépítésébe, amely a könyvet teljes egészként láttatja. Az ezt követő fejezetekben Manfred Oeming ad éles látleletet a könyv különböző felvetéseiről, beleértve a dialógusok összefoglalását, Jób monológját, Elíhu beszédét ("az ellen-monológot"), Jób találkozását Istennel és az út végállomását. A két szerző tudományos és teológiai megközelítése a könyv közérthető, gazdagító olvasatát nyújtja.

Ezek az írások a Nyugatot hitünk alapvető kérügmájára emlékeztetik, s teszik mindezt saját problémáinak nyelvén, erős, de egyszerű líraisággal hangsúlyozva Krisztus győzelmét a pokol és a halál (minden formája) fölött. Az Egyházat a feltámadás szentségeként láttatják, melyben a halál birodalma a bennünket itt és most élő lénnyé tevő Lehelet birodalmává változik.