A könyv az indoeurópai összehasonlító nyelvészet egy izgalmas és szerteágazó kérdésével foglalkozik: az augmentummal, amely a görög, az indoiráni, az örmény és a fríg nyelvekben a múlt idő jeleként használatos.

A szerző részletesen elemzi a görög és az indoiráni augmentum problémáit, de a témát tágabb összefüggésrendszerbe ágyazva tárgyalja az indoeurópai alapnyelv és az egyes indoeurópai nyelvek igeragozási rendszerének fejlődését is, és eközben olyan témákat érint, mint az aspektus és az akcióminőség, az indoiráni névszóképzés, a laringális-elmélet vagy éppen a Rigvéda himnuszainak metrikai jellegzetességei.