Az emlékezés, identitás és diszkurzus fogalmai számos jelentésréteggel rendelkeznek, egymás mellé helyezésük és közös tárgyalásuk pedig megnyithatja az elmét, beindíthatja a képzelőerőt, s az emberi ügyekről folytatott közös gondolkodás és beszéd kiváló kiindulópontja lehet. Ez a várakozásteljes elképzelés jelentette e tanulmánykötet kiinduló pontját, melynek szerzői a humán tudományok művelői, így az irodalomtudomány, a nyelvészet, a pszichológia és a szociológia hagyományait követik.

„A környezetpszichológia több tudomány- és művészeti területet érint, jelentősége vitathatatlan. A kötet szerkesztői minőségi garanciát jelentenek: Dúll Andrea a környezetpszichológia hazai meghonosítója, Varga Katalin a szuggesztív kommunikáció és a hipnózis elméletének és gyakorlatának egyik legjelesebb hazai kutatója, mindketten nemzetközi elismertséggel. A kötet témája, a szuggesztív környezeti kommunikáció igen érdekes megközelítést jelent, nevezetesen a környezetpszichológia szempontjából lényeges elemek szuggesztív voltát mutatja be a kommunikációs megközelítés talaján. Az interdiszciplináris kötet biztosan hasznára válik a pszichológia, s az emberi környezet alakítását célzó művészeti és ipari tevékenységek, az építészet és a formatervezés szakembereinek. A kötet így nem csupán elméleti, hanem gyakorlati haszonnal is kecsegtet: kitűnő példa arra, hogy az elméleti pszichológia hogyan találkozik a leggyakorlatiasabb felhasználói területekkel.”

Kerényi Mari könyve azzal ragadott meg, hogy egyáltalán nem tanáros, miközben minden mondatából lerí, hogy a szerző ízig-vérig tanár. Olyan tanár, akiről a legnagyobb sértés lenne, ha "tanárosan" azt mondanám, hogy szereti a gyerekeket. Nem: ő nem általában a gyerekeket szereti, hanem minden egyes gyerekben meglátja azokat a speciális szerethető tulajdonságait, amelyek miatt az a gyerek konkrétan imádnivaló. És mivel ezeknek a konkrét imádnivaló dolgoknak egy jó részét a hivatalos iskola utálja és kiveti magából, a szerző alapított egy olyan iskolát, ahol lehet mindezeket szeretni. (Mérő László)

A kötet a négy nagy erdélyi örmény központnak, Szamosújvárnak, Erzsébetvárosnak, Gyergyószentmiklósnak és Csíkszépvíznek településképét hasonlítja össze.

Szabó Miklós és Borhy László akadémikusok több évtizedes kutatási tapasztalatukra és tudományos eredményeikre támaszkodva készítették el ezt az összefoglalást, amely részletesen és széles földrajzi valamint történelmi és kulturális összefüggéseiben taglalja Magyarország területe késő vaskori népeinek és római kori lakosságának történelmét.