E tanulmánykötet Zrínyi Miklós főművének, a Szigeti veszedelemnek az imitációs technikáját vizsgálja. Maga a téma a magyar irodalomtörténet és az összehasonlító irodalomtudomány egyik klasszikus témája: a szöveg epikus párhuzamainak keresését és értelmezését még Kazinczy Ferenc kezdte el, majd Arany János egyik legfontosabb irodalomtörténeti és elméleti megnyilatkozását, a Zrínyi és Tassót szentelte a témának. Kiss Farkas Gábor könyve arra tesz kísérletet, hogy az elmúlt két évszázad Zrínyi-kutatása által összegyűjtött epikus párhuzamokat és intertextusokat rendszerezve tegye hozzáférhetővé, és egyúttal az epikus imitáció történeti poétikai szempontú elemzésével új interpretációs keretet nyújtson az eposzíró Zrínyi költészetének értelmezéséhez