Hasonló termékek
Magyarország a nemzetközi környezetpolitikában
Hogyan születnek a kormányzati döntések? Miért teszi a kormányzat éppen azt, amit? A kötet a közpolitika ezen alapkérdéseiből indul ki, konkretizálva azokat a nemzetközi környezetpolitika területére. Elemzésünk azt igyekszik feltárni, hogy milyen motívumok, tényezők hatására döntött úgy a magyar kormányzat, hogy részt vesz és éppen olyan módon vesz részt, ahogy tette a globális környezetvédelmi együttműködésben, egészen pontosan az éghajlat-változási és a biodiverzitási rezsim munkájában.
Az új évezred környezeti kihívása: az éghajlatváltozás
Bizonyított tény, hogy egyes gázok (elsősorban a szén-dioxid, a metán és a dinitrogénoxid) légköri feldúsulása üvegházhatáshoz vezet. Szén-dioxidból közel 30 százalékkal több van a légkörben, mint az ipari forradalmat megelőzően. Mivel e civilizációs melléktermékekként képződő szennyező anyagok kibocsátása drasztikusan emelkedik, valószínű, hogy felmelegedésben, tengerszintemelkedésben, áradások és aszályok kiszámíthatatlan váltakozásában testet öltő éghajlatváltozás elé nézünk.
A közlegelők komédiája
Takács-Sánta András (1974) ökológus, az ELTE docense - a Társadalomtudományi Karon a humánökológia mesterszak igazgatója, a Természettudományi Karon a Környezettudományi Centrum munkatársa. A helyi ökoközösségeket segítő Kisközösségi Program szakmai vezetője. Korábbi könyve Bioszféra-átalakításunk nagy ugrásai címmel jelent meg a L'Harmattan Kiadónál.
A hálás élet művészete
Az ember számára a világ már mindig is előzetesen adott, ezt az ember önmagára nézve, életvilágként éli meg, tehát a külvilág és közte levő demarkációs vonal tiszteletben tartása csupán tudatos és szigorú nevelés vagy önnevelés útján eredményezhet egyszerre figyelmes és cselekvőképes magatartást. Ez azonban egyrészt csak keveseknek adatik meg, másrészt - vagy épp azért nem, mert - nem ösztönös, vagyis nem lehet egyszerre életvidám, szabad, találékony és gondoskodó.
Leírás
A támogatásokat egyértelműen kedvezőnek, míg az adókat egyértelműen kedvezőtlennek tekintik az állampolgárok. A környezetileg hasznos tevékenységek (mint például a megújuló energiák termelése, hulladékhasznosítás) támogatása kifejezetten kívánatosnak tűnik, hiszen ha támogatunk valamit, abból több lesz a gazdaságban, mint volna a támogatás nélkül. Környezetgazdászok azonban gyakorta kimutatják, hogy még a környezetvédelminek látszó támogatások is inkább szolgálják a környezet pusztítását, m int a védelmét, Ezek után nyilvánvaló, hogy a környezetileg káros tevékenységek támogatását még nehezebb megindokolni. Bármennyire is evidensnek tűnik e megállapítás, Magyarországon ez az első ilyen munka, amit az olvasó kézbe vehet. Kiss károly és szerzőtársai úttörő módon és részletekbe menően tárják fel, hogy a leginkább támogatott szektorok egyben a legnagyobb környezetszennyezők is.
A szerzők nagyrészt statisztikai tényekkel dolgoznak, de a dolog természete miatt nem ritka, hogy becslésekre hagyatkoznak. Az externáliák irodalma jól ismeri a becslések megbízhatóságának a problémáját és természetes, hogy a közölt adatokkal kapcsolatban a „hitetlenek” nagyságrendi tévedéseket emlegetnek. A konkrét számokat illetően lehetnek kétségeink, de a tanulmányban részletesen tárgyalt jelenségek léteznek, és fontosságukat még az sem csökkenti, ha nem ezer, hanem „csak” száz milliárd forint a rossz célra fordított közpénz. A tanulmány megszívlelendő tanulságokkal szolgál politikusoknak, gazdasági szakembereknek és minden adófizető állampolgárnak.
Paraméterek
| Szerzők(vesszővel elválasztva) | Kiss Károly |
| Megjelenés | 2006 |
| Terjedelem | 300 oldal |
| Kötészet | ragasztott, puhatáblás |
| Sorozat | Környezet és társadalom sorozat |