Sok minden ellene hat annak, hogy a modernitás kimerülésének tényével vére számot vessen az ember. Az akadályozó tényezők közül az egyik a közgazdaságtan tudományos dogmatizmusa. Ez az uralkodó irányzat minden eszközével védelmezni próbálja pozícióit. A perifériákon azonban lézenghetnek az eretnekek, máglyahaláltól és száműzetéstől nem kell félni.

Mit jelent Magyarország számára az EU-csatlakozás? Mit értenek meg a polgárok ennek kapcsán a körülöttük zajló eseményekből? Hasonló kérdések merülnek fel nap mint nap. A szerzők kísérletet tesznek azoknak a problémáknak a bemutatására, amelyek az EU környezetpolitikáját, illetve a magyar gazdaságpolitika környezetvédelmi kérdésekre való érzéketlenségét jellemzik.

Civilizációnk fokozódó mértékben fenntarthatatlan. Noha napjainkban rengeteg olyan jelenség is megfigyelhető, amely környezetvédelmi szempontból reménykeltő (olcsóbb napelemek, új villanyautó-típusok megjelenése, tengervízből való uránkivonás, a szabályozott magfúzió reményének felcsillanása stb.), mindeközben fenntarthatatlanságunk is tovább nő. A tudományos-technológiai fejlődés jelei azonban annyira szembetűnőek, hogy a környezeti problémák súlyosbodását a legtöbbünk észre sem veszi, esetleg kétségbe is vonja. Ezért alkották meg tudósok az ökolábnyom-számítás módszerét, amelynek eredménye egyértelműen jelzi egy-egy ország, város, tevékenység vagy személy életmódjának fenntarthatatlanságát. S e számítások eredményei szerint nem állunk jól. 

Kezdő halódóknak

Döntő érvünk a frissen kaszált fű illata, meg a hársfáké. A madarak éneke. Nem történhet meg, hogy ezek nélkül kelljen élni. Nem szabad megtörténnie. Azonban ott tartunk, hogy ezt már sokan nem értik, még többen félreértik. Pedig én nem a természet védelméről beszélek, hanem olyasmiről, aminek a hiánya a saját életemet tenné tönkre.