Az ​amerikai történetírás meghatározó iskolái egészen az 1960-as évekig John Locke, a szerzodéselmélet és természetjogi felfogás dönto hatását hangoztatták az amerikai forradalom eszmeiségére vonatkozóan. Az ezt követoen fellépo „republikánus történészek” – mindenekelott Bernard Bailyn, Gordon Wood, valamint John Pocock – viszont úgy vélték , hogy a forradalom vezetoinek politikai gondolkodására azok a 18. századi brit ellenzéki teoretikusok gyakorolták a legnagyobb befolyást, akik a 17. századi republikanizmus örököseinek tekintették magukat. A „republikánus szerzők” nem egyszerűen mérsékelték Locke hatásának jelentőségét, hanem helyébe egy olyan szellemi áramlatot állítottak, amelynek sok alaptétele nem csupán a „locke-i liberalizmusnak”, hanem az amerikai történelem későbbi fejlődési irányának és az erre épített „liberális amerikai krédónak” is ellentmondani látszott. Az eredmény egy, évtizedeken keresztül zajló, a történettudomány keretein túlmutató vita lett, mivel a „republikánus historikusok” az amerikai történelem, történetírás és kultúra fejlődésének számos alapproblémáját egyszerre és a legmegfelelőbb időpontban vetették fel. A könyv e vita történetének feltárására vállalkozik.