A magyar szociológia utóbbi ötven évének egyik meghatározó és nemzetközileg legismertebb alakja Szelényi Iván. Ahhoz a szociológus-nemzedékhez tartozik, amelyet a társadalmi tények feltárásán és a belõlük levont összefüggések keresésén túl az elméletalkotás igénye vezet. Nem ragad le a szigorú empirikus megközelítésnél, hanem arra törekszik, hogy állításait legalább középszintû elméleti keretben fogalmazza meg. Mindezt innovatív és provokatív módon. A közhiedelemmel ellentétben a tények ugyanis nem beszélnek önmagukért, azokat kontextusba helyezve kell értelmezni, majd – ha lehet – a kontextusból kiemelve a szociológiai elméletalkotás részévé tenni. 

A könyv egy magyarországi falu cigány közösségének mindennapjain keresztül mutatja be a cigány-magyar megkülönböztetés működését.

1927-ben jelent meg Malinowski – magyarul most először hozzáférhetővé váló – Nemiség és elfojtás a vad társadalomban című könyve, amelyben korábbi tanulmányát további két résszel kibővítve, tételesen is cáfolta Freudnak az „őshordáról” kifejtett nézeteit.

A szerző multidiszciplináris megközelítéssel igyekszik a fenti kérdésekre választ adni, és a jelentkező problémákra javaslatokat megfogalmazni a kvantitatív és kvalitatív kutatási módszerek egymást kiegészítő alkalmazásával.