Mi történik akkor, amikor egy politikai szereplő nemcsak kormányoz egy országot, hanem kort formál, és önálló állammodellt épít?

Az Orbán kora nem egyszerűen politikai portré, és nem is hagyományos rendszerleírás. Két kortárs politológus kísérlete arra, hogy történeti távlatból megértse, miként válhat egy versengő politikus előbb dominánssá, majd hegemón szereplővé először pártjában, később a kormányzásra kezére adott államban, és hogyan hozza létre azt a sajátos államrendet, amelyet a szerzők „abszolút köztársaságként” írnak le.

A kötet alapállítása szerint az elmúlt évtizedek magyar politikája nem lineáris fejlődéstörténet, hanem kontingens események, döntések és érdekkövetések hálózata, amelyben egy szereplő fokozatosan képes volt saját hatalmi logikáját intézményes renddé formálni.

Az „abszolút köztársaság” ebben az értelmezésben olyan állam- és jogrezsim, amelyben a szuverenitás formálisan demokratikus forrásból ered, de intézményes korlátai fokozatosan meggyengülnek, s a hatalom rendre feltöri alkotmányos zárait akaratának akadálytalan érvényesülése érdekében.

A könyv nem normatív ítéletet mond az Orbán-korszakról, hanem értelmezési keretet ad hozzá. Megmutatja keletkezését, működésének belső logikáját és azt is, milyen feltételek mellett maradhatott fenn, alakult át vagy talált versenytársra.

A szerzők állítják, ha meg akarjuk érteni a 2010–2026 közötti időszak magyar politikáját, ahhoz meg kell értenünk Orbán korának sajátos szerkezetét.

Zárug Péter Farkas

Politológus, a Miskolci Egyetem Alkalmazott Társadalomtudományi Intézetének docense.
Kampány- és kommunikációs szakértő. Doktori dolgozatát politikai beszéd és annak diszkurzív környezete témájában írta. Hat könyv szerzője vagy társszerzője.

Kutatási területe a rendszerváltozás politikai átmenete, valamint 2010 után az orbáni politika világa és ennek természete. A magyar média hír- és elemző műsorainak állandó politikai szakértője.

Török Gábor

Történész-politológus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának docense. Politikai és stratégiai elemzőként kutatási területe a rendszerváltás utáni magyar politikai élet.
Doktori disszertációját a politikai napirend témaköréből írta.
Nyolc könyv szerzője, társszerzője vagy szerkesztője, ebből kettő az országban széles körben használt egyetemi tankönyv.