„Luxemburgban, mondogatta bajszát simogatva, négy hónapig rossz idő van, nyolc hónapig meg az eső esik.”

„Akkora volt ennek az asszonynak a kiábrándultsága, olyan rettenete és olyan elviselhetetlen a szerelmi csalódása, hogy minden valóságérzékelése elhagyta, amikor ráfeküdt azokra a használhatatlan síndarabokra?"

Ez az elbeszéléskötet az életműsorozat negyedik része.

„[…] egyáltalán nem allegorikus ez az egész, inkább valami kedves irónia van benne […] minden oktató, moralizáló szándék nélkül… Sőt, épp ellenkezőleg, olyan elbeszéléseket szerettem volna írni, amelyek a lehető legszabadabbak […] Mindamellett persze megvannak ezeknek a kis bogaraknak a maguk tulajdonságai, és nem is tudják véka alá rejteni őket.”
Julio Cortázar

„Időnként nem tudja eldönteni, hogy tényleg a politikán ugranak-e össze, vagy inkább apa és lánya örökös veszekedéséről van szó.”

„Mi a flamand hazaszeretet csimboraszója? Nem t'om. Éhenhalni egy franciakenyérrel a hónod alatt.”
A ​Belgium bánata alighanem messze földön a leghíresebb flamand regény, melyből sok mindent megérthetünk a holland és a francia nyelvű belgák (vagyis a flamandok és a vallonok) mélyen gyökerező, ma egyre inkább felszínre kerülő konfliktusáról.

„Mi ellen harcolnak a lovagok, akik elindulnak, hogy megküzdjenek a sárkánnyal? Önmaguk ellen harcolnak, érti?”

„Mire jó a lehajtható vászontető, ha az ember sohasem nézheti az eget, mert mindig rossz idő van?”
Ez a végtelen gyöngédséggel és szeretettel megírt regény méltán vált az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb irodalmi szenzációjává Franciaországban.