Válogatott tanulmányok II.

A ​kötet huszonnégy tanulmánya válogatás Pócs Éva 1992 és 2014 között publikált munkáiból. A szerző olyan tanulmányokat adott közre, amelyek mondanivalóját egészen vagy részben ma is érvényesnek tartja. Az írások a magyarság, valamint a szomszédos közép- és kelet-, délkelet-európai népek hiedelmeinek történeti kérdéseivel, európai kapcsolataival, a magyar néphit rendszerével, szimbolikájával, továbbá a halottak és különböző hiedelemlények alakját övező rítusokkal és hiedelmekkel, és ezzel karöltve a vallás lényeivel, valamint a vallásos/mágikus specialisták alakjaival és gyakorlatával is foglalkoznak.

Szabó Miklós és Borhy László akadémikusok több évtizedes kutatási tapasztalatukra és tudományos eredményeikre támaszkodva készítették el ezt az összefoglalást, amely részletesen és széles földrajzi valamint történelmi és kulturális összefüggéseiben taglalja Magyarország területe késő vaskori népeinek és római kori lakosságának történelmét.

Spinoza (1632–1677) filozófiai fő műve, a posztumusz kiadott Etika a hagyományos és a radikálisan új gondolkodásmód egyedülálló ötvözete. Szisztematikus elméleti mű, de a mindennapi élet éleslátó analízise is, mely előkészíti mind a Teológiai-politikai tanulmányt, mind a Politikai tanulmányt.

A ​gót származású Iordanes, történész és jegyző életéből, aki 551 után, Croton püspökeként halt meg, csak az a pár adat ismert, amit két ránk maradt történelmi munkájában árult el önmagáról. Elsősorban az 551-ben, rossz latinsággal megírt Geticában, amely nagyrészt Cassiodorus mára már elveszett gót történetének a kivonata.

Az Oszmán Birodalomban élő örmények történelmének kutatását hosszú időn keresztül az első világháború idején történt genocídium határozta meg. Elke Hartmann jelen kötetében az ezt megelőző korszakba kalauzolja el az olvasót.

A tanulmánykötet a szerb és horvát nemzeti mozgalom adottságainak, célrendszerének alakulását, a Habsburg-monarchiával kapcsolatos elképzeléseinek formálódását, a nemzetállami törekvések megjelenését, és azok magyar fogadtatását követi végig az 1848-as forradalomtól az 1880-as évek közepéig. A délszláv nacionalizmusok integratív és exkluzív vonásainak elemzése mellett bemutatja a korszak meghatározó szellemi áramlatának, a liberalizmus recepciójának jellegzetességeit, a nemzeti léthelyzetből fakadó torzulásait és hatást a délszlávközi és szomszédsági kapcsolatokra.