"Ma oly kíváncsian és kétségbeesetten utazik mindenki, remélve, hogy valahol még olyan helyre bukkanhat, ami más, mint a többi; hogy találhat egy-egy fölfeslő szálat ezen a fojtón sűrűre szőtt hálón, egy hasítékot, amin át szabad levegőre juthat.
antropo Az egzotikum önmagában ehhez kevésnek bizonyul, hiszen az sem más, mint a hétköznapok világának erősen színezett és émelyítően cukros változata; akibe pedig egyszer befészkelte magát a sivárságnak ez a kényelmetlen érzése, aligha elégszik meg az ínycsiklandó különlegességekkel, hanem valami mást keres. Ez a bizonyos más valaha mindenki számára a szentként elismert és tisztelt helyeket jelentette, és semmiféle kétség nem merült fel a tekintetben, hogy ilyen helyek léteznek, és ezek lazították fel a teret és időt olyannyira, hogy az ember kényelmesen meg tudta vetni rajtuk a lábát…”