Zachar Péter Krisztián kötete az 1848/49-es szabadságharc korai szakaszába, az önvédelmi háború kezdeti időszakába enged betekintést. A szerző arra vállalkozott, hogy a hazai szakirodalmi feldolgozások, forráskiadványok és levéltári állagok mellett elsősorban a bécsi Hadilevéltár anyagainak, illetve az osztrák-német történetírás legújabb eredményeinek hasznosításával rajzolja meg a magyar nemzettudat számára oly meghatározó, Pákozd-Sukoró térségben lezajlott első sikeres csatát követő hónapok történéseit. Munkája kiindulópontja az a politikai helyzet, mely - az áprilisi törvények uralkodói szentesítése ellenére - végleges kenyértöréshez vezetett a bécsi udvari körök és a pest-budai kormányzat között. Ezt követően a monográfia középpontjában egyfelől a nyugat-magyarországi hadszíntér, a magyar fősereg alsó-ausztriai hadjárata, valamint a mellékhadszíntérnek tekintett felső-magyarországi történések, különösen az ilyen részletességgel mindeddig a magyar történetírás részéről még be nem mutatott, Balthasar Simunich vezette cs. kir. betörés áll.
A szerző mindemellett vizsgálatába vonja a bécsi októberi forradalom hatását, az Olmützben (Alamócban) kialakuló udvari politikát (a „kamarilla" tevékenységét), különösen Felix zu Schwarzenberg herceg miniszterelnök és Alfred Candidus Ferdinand zu Windisch-Grätz herceg tábornagy személyiségét, majd az 1848. december közepén meginduló ellenforradalmi támadás politikai-katonai hátterének előkészítését is. A kötetet - az események követhetősége érdekében - térképek és hadrendek egészítik ki.