A kötet az egyház egykori birtokosi szerepkörével összefüggésben keletkezett magyar helynevek sajátosságait mutatja be. Kitér a történelmi körülményekre, amelyek e kulturális névtípus keletkezését és terjedését a középkori Magyar Királyságban meghatározták, illetve az egyházi tulajdonost jelölő névformák fenntartásához a későbbiek során hozzájárultak. Az egykori egyházi birtokviszonyokat tükröző helynevek nyelvi elemzése különféle műfajú történeti, földrajzi és névtani forrásokból összegyűjtött névadatok alapján történik, nyelvtörténeti korszakok szerint, a denotátumfajtákra, az idő- és térbeli megoszlásra, a referenciális, lexikális, alak- és jelentésszerkezeti jellemzőkre, a névkeletkezés és a névváltozás típusaira való tekintettel. A jellegzetességek feltárása révén képet alkothatunk e kettős kötöttségű, a birtoklástörténeti és az egyházi vonatkozású helynevek csoportjával egyaránt érintkező helynévtípusnak a sajátos funkciójáról a nyelvhasználatban, továbbá általános következtetéseket vonhatunk le a táj változó, művelődésfüggő emberi konceptualizációjának lehetőségeivel kapcsolatban.