Hasonló termékek
Magyarok a Julian Akadémián
Gellér Katalin írása a modern magyar művészet történetének egy rövid, de igen jelentős időszakával foglalkozik. Az 1890-es években, Párizsban, a világhírű tanítványai által rendkívül népszerűvé vált Julian Akadémián dolgozó magyar művészek tanulóéveit, küzdelmeit, tapasztalatait mutatja be. Csak néhány ismert nevet említve: Rippl-Rónai József, Csók István, Vaszary János, Kunffy Lajos, s a magyar festészeti megújulást elindító Nagybányai művésztelep alapító mesterei közé tartozó Ferenczy Károly, Iványi Grünwald Béla, Réti István és Thorma János is ebben az időszakban tanult Párizsban.
Dokumentumok Paál László és Paál Albert festőművészek munkásságáról
Az itt közreadott dokumentumok fölidézik családjuk történetét – benne Paál László ifjúkorát – és fontos
vonásokat rajzolnak mindkettőjük életküzdelmeihez.
A hódmezővásárhelyi művészcsoport
Tóth Károly könyve a hódmezővásárhelyi művészcsoport történetét dolgozza fel több szempont szerint. A kötet nem kizárólag az itt alkotó művészekre (Tornyai János, Rudnay Gyula, Endre Béla, Pásztor János) koncentrál, hanem egy tágabb körképet kíván nyújtani arról, hogy a századforduló vidéki Magyarországán milyen művésztelepek és művészcsoportok működtek, ezeket milyen elvek és célok vezették.
Leírás
A magyarországi klasszikus,az első világháború előtt létesített művésztelepek(Nagybánya:1896,Gödöllő: 1901, Szolnok: 1901)sorában a kecskeméti (1909)a nagybányaival szerves összefüggésben jött létre, ám attól eltérő komplexitásban(festőiskola, szőnyegszövő)dolgozott.
A Nagybányáról Kecskemétre került új törekvésű festők, a neósok művei,egyes alkotók épületdíszítési kapcsolódásai, a modernek és maradiak, a neósok és konzervatívok harca, Kassák Lajos és köre,az első világháború, 1918 és 1919 történelmi megrázkódtatásai e dokumentumgyűjtemény tükrében minden korábbinál karakteresebben,élesebb kontúrokkal rajzolják elénk a Kecskeméti Művésztelep történetét.
Ennek első, művészettörténeti értékelések szerint legfontosabb korszakát,az alapítástól a majdnem-megszűnéséig mutatja be a maga valóságában, a dokumentumok erejével és kendőzetlen őszinteségével ez az összeállítás, megidézve emlékét annak a fontos képzőművészeti intézménynek, amelyet 100 évvel ezelőtt alapítottak.
Sümegi György(Kaposvár, 1947)a kecskeméti Katona József Múzeum művészettörténészeként a Kecskeméti Képtár létrehozásán és gyűjteménye fejlesztésén (Wolfner-Farkas-hagyaték,Tóth Menyhért-életmű stb.)dolgozott.
Volt szerkesztő(Forrás, Múzsák), dolgozott a közigazgatásban, jelenleg dokumentációs osztályvezető(Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára).Tanulmányai és könyvei a Duna-Tisza köze szakrális művészetéhez, a kecskeméti szecessziós építészethez, a művésztelep-históriához,a fotóművészethez(Pécsi József és az 1956-os forradalom fotóhagyatéka), a 20. századi erdélyi(Nagy István, Szolnay Sándor, Miklóssy Gábor)és magyarországi képzőművészek (Szalay Lajos, Tóth Menyhért)életművéhez kapcsolódnak.
Paraméterek
| Szerzők(vesszővel elválasztva) | Sümegi György |
| Megjelenés | 2009 |
| Terjedelem | 150 oldal |
| Kötészet | ragasztott, puhatáblás |
| ISBN | 978 963 1360 37 0 |