Két festő – egy családból. Az idősebb a „19. századi magyar művészet kiemelkedő alakja”, akinek az első
magyarországi kiállítása, itthoni megismertetésének kezdete csak halála után 23 évvel, 1902-ben
kezdődött. Ő Paál László (1846–1879) a magyar tájképfestészet klasszikusa.
Az ő öccsének, Paál Gyulának elsőszülött fia Paál Albert (1895–1969), aki Paál László unokaöccse. Ő
ugyancsak festő lett – Nagybányán. De a nagybányai festőiskola centenáriumi (1996) és az azt követő
kiállításain és publikációiban hiába keressük a műveit.
Az itt közreadott dokumentumok fölidézik családjuk történetét – benne Paál László ifjúkorát – és fontos
vonásokat rajzolnak mindkettőjük életküzdelmeihez. A kötet Paál Albert festményeit tartalmazó, minden
életszakaszából merítő színes melléklettel teszi teljessé a hozzáférést a család kevésbé ismert, ám
ugyancsak nagyszerű művészének megismeréséhez/felfedezéséhez.
…
Sümegi György (Kaposvár, 1947) művészettörténész. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem
Bölcsészettudományi Karán magyar nyelv- és irodalom-történelem szakos (1971), az Eötvös Lóránd
Tudományegyetemen művészettörténész diplomát szerzett (1979). A kecskeméti Katona József Múzeum gyűjteménye
fejlesztéséért (Wolfner József-Farkas István-gyűjtemény, Tóth Menyhért hagyaték stb.) és a Kecskeméti Képtár
reorganizálásáért dolgozott. Volt szerkesztő (Forrás, Múzsák), dolgozott a közigazgatásban, levéltárban.
Kutatásai, tanulmányai és könyvei a Duna-Tisza köze szakrális művészetéhez, a kecskeméti szecessziós építészethez,
a művésztelepekhez (nagybányai, kecskeméti, miskolci), a fotóművészethez (pl. 1956 fotóhagyatéka) és az 1956-os
forradalom képzőművészetéhez, erdélyi és magyarországi képzőművészek életművéhez kapcsolódnak. Több
képzőművészeti film szakértője.