Ez az eszmetörténeti összefüggés vezetett bennünket arra, hogy Martin Heidegger születésének százhúszadik évfordulóján, mely 2009-es év egyúttal Jacques Derrida halálának ötödik évfordulója is volt, e két gondolkodó munkásságának a vizsgálatát tűzzük ki annak az összejövetelnek a témájául, amelyet a 2007-től kezdődően évente megrendezésre kerülő Hermeneutika és jelenkor című filozófiai konferenciasorozatunk keretében rendeztünk. Jelen tanulmánygyűjtemény részben az ott elhangzott előadások szerkesztett, illetve kibővített formában közzétett változatait, részben pedig további, a téma iránt érdeklődő hazai kutatók munkáit tartalmazza.

A német felvilágosodás végjátéka 

A 18. század derekán – a német felvilágosodás reményeinek fénykorában – a harmonikus ember antropológiai eszménye mellett elköteleződő „iskolafilozófiai” rendszergondolkodás hanyatlásnak indult. Átalakultak az észlelés- és ismeretelméleti, a motiváció- és cselekvéselméleti modellek, megváltoztak az affektus- és vágyszabályozási normák, átrendeződtek a normalitás és abnormitás határai.

„Fájdalom, különösen a múlttal kapcsolatos fájdalom miatt szomorkodni dőreség és puhány lélekre vall; míg az elmú­lás miatt fájdalmat érezni tisztességes és becsületre méltó dolog. Ezért ez utóbbi illik hozzánk mint személyekhez, tehát annyiban, amennyiben szellemi lények vagyunk.” Az Immanuel Kant munkásságával foglalkozó kötetünk címét a fentiekben idézett, Hátrahagyott metafizikai észrevételek címen közreadott munkából vettük, feltételezve azt, hogy ez a jellegzetes kanti kikötés híven reprezentálja a königsbergi filozófus gondolkodói beállítottságát.

- egy 20. századi humanista

A fenomenológiai redukció problémája Husserl késői filozófiájában

Ezúttal nem az a kérdés, hogy létezik-e az új filozófiai dimenzió, ahol végső soron minden kérdésre választ kaphatunk, hanem feltesszük,hogy ez lehetséges.
A kérdés az, hogy elérhető-e számunkra, hétköznapi emberek számára, és képes-e arra, hogy megváltoztassa az életünket.

Töredékek és kommentár

Kötetünk Poszeidóniosz eredeti fragmentumainak fordítását adja közre részletes elemzésekkel és kommentárokkal: a fizika, az etika, a logika és a szaktudományok (matematika, földrajz és történetírás) témakörei szerint. A kötet forrásanyaga pótolhatatlan a görög filozófia- és tudománytörténet iránt érdeklődőknek.

Az ​amerikai melodráma az örökkévalóságot célozza meg, az orosz melodráma a semmit. Ebben a tekintetben állítható, hogy a tízes évek orosz némafilmje rendkívül modern. Az elviselhetetlenség, a botrány, a cserbenhagyottság és az összeomlás motívumainak sűrítése esztétikai vákuumot eredményez. A filmek végére az idő kimerülésének élményéhez jutunk: „megáll az idő”.