Kereszténységünk megosztottságának kezelése sehogyan másképp nem lehetséges, csak közös örökségünkre való jóindulatú, együttes reflexió útján. Felekezeti önazonosságunk csak a saját hagyományainknak és a kereszténységüket más hagyományozási folyamatok szerint megélő testvéreink hitének jóindulatú megismerése során tehető valóban felnőtt, stabillá, ugyanakkor mégis elfogadóvá, a másikra nyitottá.

A ​könyv láthatatlan középpontjában Louis Marin két posztumusz műve áll: a Fenséges Poussin és a Philippe de Champaigne, avagy a rejtőzködő jelenlét.
 

A kötet tanulmányai a pécsi Néprajz Tanszék 10 éves jubileumán tartott tudományos konferencia előadásai alapján készültek.

Ligeti Pál építész, építészet- és művészetelméleti író munkássága szorosan kapcsolódik a Bauhaus és Le Corbusier nevével fémjelzett modernista mozgalomhoz, amelynek központi alapelve a társadalmi felelősségvállalás. Ligeti kiemelkedő szerepet játszott a Horthy-korszak művészeti és építészeti közéletének megszervezésében, az első világháború utáni lakáshelyzet megoldásában, a főváros építészeti koncepciójának meghatározásában, valamint a népi és az urbánus építészet összebékítésében. 

"Az elmúlt fél évszázadban sokakat inspirált Csontváry festészete. Költőket is megihletett (Nagy László: Seb a cédruson című versét megannyi újabb lírai feldolgozás követte), operákat, balettműveket írtak róla, több film is készült a festőművész életművéről. Az egykori Honvéd Főparancsnokság budavári palotájában 2015-ben megvalósult, eddigi legteljesebb Csontváry-életműkiállítás részeként kortárs képzőművészek parafrázisait is megtekinthette a tárlat közönsége ez a kötet a kiállított művek reprodukcióit tartalmazza és egy-egy rövid beszélgetés leiratát, amelyeket a művészekkel folytattam."

Ez a több tudományterületen átívelő tanulmány arra tesz kísérletet,hogy a XVII. és XVIII. századi francia nyelvű festészetelméleti szövegek elemzésén keresztül értelmezze a csend kategóriáját. A vizsgált korszak csenddel kapcsolatos festészeti alkotásai -,,csend-festményei" - általában nem narratív képek, nem cselekményes történeti kompozíciók, nem olyanok, amelyekkel a hagyományos festészetelméleti művekben találkozhatunk, és amelyek nagyban hozzájárultak a XVII. és XVIII. századi francia művészetelméleti diskurzus kialakulásához.