Exkarnáció és inkarnáció ritmusai

Létezik-e valamilyen korokon és kultúrákon átívelő racionalitás? Ez jellemzi és vezérli-e a tudományos megismerést? Van-e valamiféle „józan ész”, közös emberi ésszerűség, amelynek ítélőszéke előtt a sokféle megközelítésből kibontakozhat az igazság és megteremthető a tények közös világa?

Az észlelés fenomenológiája Merleau-Ponty leghíresebb munkája. Az észlelés vizsgálatának segítségével Platón óta először helyezte vissza a testet a filozófiai gondolkodás homlokterébe.

A szabad mozgásra és a testi érzetekre való tudatos figyelemre építő önismereti és pszichoterápiás lehetőségekről szól ez a hiánypótló kötet. A Magyarországon kifejlesztett pszichodinamikus mozgás- és táncterápiáról (PMT) számos rangos folyóiratban jelentek meg elméleti és módszertani tanulmányok, de ez az első olyan könyv, amely a hazai szakemberek írásait integrálja.

„A hús nem anyag, nem szellem, és nem szubsztancia. Régi szóval »elemnek« nevezhetnénk, ahogy a víz, a levegő, a föld, és a tűz a négy elem. Elem: általános létminőség, félúton a tér-idő lokalitások és az ideák között, egyfajta megtestesült princípium, aminek bárhol jelenjék is meg akár egy kicsiny darabkája, mindent átitat a környezetében a létezésnek csak rá jellemező stílusával.” Maurice Merleau-Ponty a huszadik század második felének egyik legnagyobb hatású francia filozófusa. Kései, torzóban maradt főműve először válik magyar nyelven hozzáférhetővé.

Jean-Paul Sartre (1905-1980) és Maurice Merleau-Ponty (1908-1961) a példátlanul gazdag francia fenomenológia kimagasló alakjai. Azonos hagyományhoz kapcsolódtak, de életpályájuk és filozófiai alapállásuk is eltérő volt.

A fenomenológiai kutatás kortárs problémái 

Vissza a dolgokhoz! – ez volt a fenomenológiai mozgalom jelszava. A cél: elfogulatlanul, a megcsontosodott, felül nem vizsgált fogalmi rendszerektõl megszabadulva vizsgálni magát a tapasztalatot, melyben a dolgok adódnak. Az elmúlt évszázadban azonban kiderült, hogy a szavak nem zárhatók ki a filozófiai kutatásból, számot kell vetni az idõközben hagyománnyá nemesedett-rögzült fenomenológiai szövegekkel csakúgy, mint egyéb filozófiai irányzatok és más tudományok eredményeivel.

Ez az eszmetörténeti összefüggés vezetett bennünket arra, hogy Martin Heidegger születésének százhúszadik évfordulóján, mely 2009-es év egyúttal Jacques Derrida halálának ötödik évfordulója is volt, e két gondolkodó munkásságának a vizsgálatát tűzzük ki annak az összejövetelnek a témájául, amelyet a 2007-től kezdődően évente megrendezésre kerülő Hermeneutika és jelenkor című filozófiai konferenciasorozatunk keretében rendeztünk. Jelen tanulmánygyűjtemény részben az ott elhangzott előadások szerkesztett, illetve kibővített formában közzétett változatait, részben pedig további, a téma iránt érdeklődő hazai kutatók munkáit tartalmazza.