A folyamatfilozófia klasszikusai: Hegel és Whitehead

Ha Hegel (1770-1831) a közfelfogás szerint az utolsó, akkor lehet, hogy Whitehead (1861-1947) a legutolsó nagy rendszeralkotója a filozófia történetének: mindketten az emberi tapasztalatterületekegészét átfogni törekvő, szisztematikus metafizikát dolgoztak ki.

Causa laetitiae – „Az öröm oka”: e kötet mindenekelőtt a gondolkodás öröméről kíván tanúskodni. Azt az örömöt kívánja átadni az olvasónak, amelyben bárkinek része lehet, aki komolyan rászánja magát a hagyomány eredményeire és a Másik másságára egyaránt figyelő gondolkodás nemes kalandjára. Az egykor elért eredmények igazi megértése sosem mondhat le a mai kihívások értelmezéséről. S mai kérdéseink helyes föltevésekor sokat kell tanulnunk a jóval előttünk járóktól.

Sematizmus és intencionalitás

Mit jelent a tudat felől, vagyis fenomenológiai módon kutatni a valóságot? Vannak-e a tapasztalat szerveződésének alaptörvényei? Hogyan függ össze sematizmus és intencionalitás? Mi a különbség az érzéki észlelés figuratív sematizációja és a nyelvi gondolkodás diszkurzív sematizációja között? Milyen eszközökkel lehet a tapasztalat, a gondolkodás és az érzékelés értelméről beszélni, és mit jelent az értelem keletkezése? Hogyan lehet a megjelenés meg nem jelenő feltételéről, a láthatatlan formáról gondolkodni? A könyv ezekre a kérdésekre keresi a választ mindenekelőtt Kant és Husserl filozófiája, valamint Heidegger, Wittgenstein és Merleau-Ponty elmélkedései nyomán.