Paul Ricœur (1913–2005) a 20. századi filozófia egyik legjelentősebb alakja. A fenomenológia, a filozófiai hermeneutika, a narratív identitás, a metaforaelmélet, az irodalom-, s a történelemelmélet terén megkerülhetetlen a munkássága. Kötetünk azonban nem erre a Ricœurre koncentrál, hanem a vallásfilozófusra, aki szerényen elrejtőzik ugyan a „filozófus vagyok és protestáns” mottója mögött, ám annál nagyobb horderejű gondolatmenetekkel késztet bennünket további gondolkodásra.

Kötetünk három részből áll. A Bevezetésben két avatott Ricœur-értelmező, Jeney Éva és Mártonffy Marcell világítja meg a ricœuri életművet. Az első rész a bibliai hermeneutikát tárgyaló írásokból közöl reprezentatív válogatást a „Vallás, ateizmus, hit” című programszerű tanulmányból indulva ki, amely azt mutatja be, hogy miként lehet számot adni a hit alapzatán élt élet értelméről úgy, hogy komolyan szembenézünk a Nietzschénél és Freudnál jelentkező ateista kritikával. A második részbe kerültek azok az írások, amelyek a Biblia általános hermeneutikáján belül a rossz „botrányával” foglalkoznak, azzal, hogy hiányzik a vigasztaló összkép, nincs eleve elrendelt kötelék bűn és büntetés között. A harmadik rész Ricœur önmagáról szóló „tanúságtételeit” tartalmazza, amelyek ismerete különösen fontos az ő esetében, akinek egyik középponti eszméje a személyiség narratív azonossága.

A kötetünkben megjelenő írások tehát olyan gondolkodót állítanak elénk, aki a nem vallási szövegek sajátosságairól – illetve beszéd, nyelv, szöveg, és cselekvés viszonyáról – kialakított elgondolásait a számos különböző műfajhoz tartozó bibliai szövegek adekvát megértésére, illetve a két Szövetség egymáshoz való viszonyának értelmezésére alkalmazza. Vagyis olyan gondolkodót, aki számára a szövegek vizsgálatának végső tétje a vallási szövegek, legelsősorban a Biblia szöveg mivoltának, egzisztenciális, illetve teológiai mondanivalójának megértése s megértetése.