„A hús nem anyag, nem szellem, és nem szubsztancia. Régi szóval »elemnek« nevezhetnénk, ahogy a víz, a levegő, a föld, és a tűz a négy elem. Elem: általános létminőség, félúton a tér-idő lokalitások és az ideák között, egyfajta megtestesült princípium, aminek bárhol jelenjék is meg akár egy kicsiny darabkája, mindent átitat a környezetében a létezésnek csak rá jellemező stílusával.” Maurice Merleau-Ponty a huszadik század második felének egyik legnagyobb hatású francia filozófusa. Kései, torzóban maradt főműve először válik magyar nyelven hozzáférhetővé.

Az észlelés fenomenológiája Merleau-Ponty leghíresebb munkája. Az észlelés vizsgálatának segítségével Platón óta először helyezte vissza a testet a filozófiai gondolkodás homlokterébe.

A könyv két előadást tartalmaz, melyek azt a kérdést járják körül, hogy vajon léteznek-e lator államok, és ha nem (vagy ha igen), annak milyen jogi-elméleti-gyakorlati feltételei és következményei vannak. Ma, az Iszlám Állam nevű terrorállam fenyegetése idején ez a kérdés különös hangsúlyt kap.

A könyvet ajánljuk mindazoknak, akik érdeklődnek a francia kultúra és politikai gondolkodás iránt, a szűkebb szakmának éppúgy, mint a nagyközönségnek.

A megismerés elméletei a korai felvilágosodásban

A 20. századi ,,rendellenes egyének" eredete három fő történeti alak összekapcsolódásában lelhető fel: a szörnyek, akik áthágják mind a természettörvényeket, mind a társadalmi normákat; a javíthatatlanok, akiket a test idomításának új mechanizmusai vesznek kezelésbe; és a maszturbálók, akikkel szemben a 18. századdal kezdődően kampányt folytattak, a modern kiscsalád megfegyelmezése érdekében.

Descartes A lélek szenvedélyei című munkája halála előtt néhány hónappal jelent meg etikai nézeteinek legteljesebb kifejtéseként. Láthatóvá válik benne, hogyan kapcsolta össze Descartes a mechanikára épülő új filozófia alapgondolatait a hagyományos keresztény gondolkodás alapelemeivel annak érdekében, hogy a tudományok és a vallás az új filozófia átfogó rendszerében egységesen léphessenek fel.

Montaigne az Esszék III. könyvében beszél utazásairól, az utazási kedvről, saját magáról mint utazóról. Az Útinapló az útirajz műfajának kiemelkedő jelentőségű példája, Magyarországon mindeddig mégis szinte teljesen ismeretlen maradt.