A kötetben egy olyan kornak, a Felvilágosodás korának filozófiája szólal meg, amelyben politika, filozófia és esztétika még nem különültek el egymástól szigorúan, hanem termékeny kölcsönhatásban álltak. Maga Denis Diderot (1713-1784), akit itthon elsősorban az Enciklopédia szerkesztőjeként és szerzőjeként ismerünk, a korszak egyik intellektuális fejedelme, és kivételes módon mindhárom területen maradandót alkotott.

Benedict Anderson jelen munkája az első megjelenése óta eltelt csaknem negyedszázad alatt kétségkívül klasszikus művé vált. Nemcsak bekerült a nacionalizmuskutatás kánonjába, de annak napjainkban egyik meghatározó tagja, egyik legtöbbet interpretált és hivatkozott szövege is lett. Ez nemcsak arra a több mint tucatnyi nyelvi kontextusra igaz, ahol a mű fordításban is létezik, hanem az olyanokra is, mint például a magyar, ahol – néhány részlettől eltekintve – eddig nem jelent meg ez az alapmű.

Karl Marx és a Gazdasági-filozófiai kéziratok

2014 novemberében a Társadalomelméleti Kollégium tagjai konferenciát szerveztek a Budapesti Corvinus Egyetemen Karl Marx 170 éve íródott műve, a Gazdasági-filozófiai kéziratok kapcsán. Az előadások egy része a konferencia irányadó témájához szorosan kapcsolódva a Kéziratok közeli értelmezését, kritikáját és kiegészítését kínálták, míg más előadók a tágabb kontextus, a távolabbi összefüggések rekonstrukciójával és elemzésével is foglalkoztak. os

Az olvasói utazás 1918-1919 környékén veszi kezdetét, a filozófiai és forradalmi marxizmus ad keretet a kötetnek. Míg eljutunk a jelenkorhoz, addig kiemelt módon foglalkozhatunk Lukács György 1956 októberi aktivitásával, lépéseivel és döntéseivel, a lukácsi gondolatok megjelenésével a kádári hétköznapok munkásainak fejében és igényeiben is. Ebben az utazásban az olvasót nem csak Lukács, hanem többek között Immanuel Kant, Jászi Oszkár, Herbert Marcuse, Ernst Bloch, Martin Heidegger, Eörsi István, Antonio Negri, Douglas Kellner, Chantal Mouffe, Slavoj Žižek vagy éppen Peter Sloterdijk is kísérik. Az út elején Marx áll, a végén pedig remélhetőleg az olvasó önfelszólítása: „Cselekedj!”

A ​hatalom ködében könnyű szem elől téveszteni az igazságot. De talán az sem biztos, hogy van kiút a ködből. Mióta kiderült, hogy a történelem vége csak egy illúzió volt, s biztonságosnak hitt világunk újabb és újabb fenyegetésekkel szembesül, a politikai realizmus régi kérdései újra aktuálissá váltak.